Milyen az ideális dolgozó?

 

Tréningjeinken gyakran tesszük föl ezt a kérdést a résztvevő csapatvezetőknek, csoportvezetőknek, középvezetőknek. A leggyakoribb válaszok ezek:

• Gyorsan betanul.
• Tanul a hibáiból.
• Figyel a részletekre, ugyanakkor látja a folyamatokat is.
• Segíti a munkámat.
• Segíti a többiek munkáját.
• Kijön a többiekkel.
• Nem morgolódik, zsörtölődik, csinálja a munkáját.
• Felelősséget vállal a saját és a csapata céljaiért.
• Szorgalmas.

Szinte mindig hallom azt a megjegyzést is, hogy ilyen nincs! Nézetem szerint sok ilyen munkatárs van. Ők viszik a hátukon a csapatokat, a cégeket, ők javítják ki mások hibáit, ők azok, akik mindent megtesznek azért, hogy rossz vezetői döntések ellenére eredményes legyen a szervezet. És sajnos ők azok, akik paradox módon hozzájáruljanak ahhoz, hogy

• a rossz vezetők sokáig megmaradjanak egy cégnél,
• a hibák ne kerüljenek felszínre azáltal, hogy kidől a bili!

Azt tapasztalom, hogy az ideális dolgozóról kialakított képből fájóan hiányzik az, hogy bátran el meri mondani  véleményét, akkor is, ha nem ért egyet a vezetőjével! Persze ez nem elsősorban a dolgozó hibája, hisz a világnak ezen a táján úgy nőttünk fel, hogy jobb befogni a szánkat, mint ellentmondani. Így volt ez az óvodában, iskolában, a munkahelyek zömében is. A képzetlen vezetők is úgy motiválják a dolgozókat, hogy míg nem lesz baj veled, addig hagylak dolgozni, ha viszont visszapofázol, pokollá teszem az életed.

Hosszútávon több hátránya is van annak, hogy a lelkiismeretes dolgozók nem mernek, akarnak felszólalni és szóvá tenni a hibákat, rossz vezetői döntéseket:

 

• Nem tanul a szervezet.
• Lassul az innováció, hisz legtöbbször valamilyen probléma indítja el az innovációt.
• A lelkiismeretes dolgozók stresszel teli végzik a munkájukat.

Mi lehet a kiút? Az első lépés felismerni ezt a jelenséget, a második, hogy tanítsuk meg a frontvonali vezetőket arra, hogy tudatosan vezessék munkatársaikat.