Mi magunk vagyunk saját VR -unk megalkotói
Az előadó, Isaac Lidsky kiáll a pódiumra és elkezd arról beszélni, amit számtalan önsegítő könyvben olvashatunk:
- Amit látunk az a személyes, egyedi virtuális valóságunk, amit az agyunk konstruál nekünk.
- Amit látunk, meghatározza a gondolatainkat, érzéseinket majd az befolyásolja, mit veszünk észre, miközben azt hisszük objektív megfigyelők vagyunk. Megalkotjuk a saját VR -unkat és elkezdünk hinni benne.
Már-már megyek a következő videóra, amikor az előadó felteszi a kérdést. Honnan tudom mindezt? És elárulja, hogy tökéletesen látott úgy 20 éves koráig, majd lassan elvesztette a látását. Ekkor megtapasztalhatta, megfigyelhette addigi élete által kreált VR -jét és kicserélhette egy új, neki jobban megfelelő VR -re. Azt hitte, amikor megvakult, mindent elvesztett, munkáját, életét. Az elméje azt vetítette elő számára, hogy egyedül, szerencsétlenül fog élni élete végéig – és sokáig el is hitte! Kiderült azonban, hogy a látását elvesztette ugyan, de azt a képességét nem, hogy tudatosan kialakítson magának egy olyan víziót, jövőképet, világot, amiben boldog, szép családja van és egy építőipari vállalkozást vezet. Azóta Isaac Lidsky vízióját valósággá formálta.
Mire hívja fel az előadó figyelmünket?
- Arra, hogy vállaljunk felelőséget magunkért, minden gondolatunkért, érzésünkért.
- Arra, hogy vegyük észre félelmeinket, feltételezéseinket, következtetéseinket, a világról szóló torzításainkat. Ezek az elme sajátos működéséből fakadóan jelennek meg gondolkodásunkban, amiket aztán kifogásokként használunk fel, amikor lemondunk a cselekvésről, amikor lemondunk arról, hogy céljainkat kövessük.
Miért tetszett az előadás? Miért javaslom vezetőknek?
- Mert vezetői tréningjeimen megtapasztalom, hogy milyen könnyű adatokkal, tényekkel alá nem támasztható kifogásokat találni magunknak.
- Mert szintén a vezetői tréningjeimen megtapasztalom, hogy tökéletesen látó vezetők pontos jövőkép, vízió nélkül, feladatról feladatra sodródva, tűzoltóként élik az életüket.
- Mert trénerként magamon kell először gyakorolnom, hogy észrevegyem kifogásaimat, észrevegyem, ha az elmém által kreált szappanoperáimra figyelek és nem a jövőképemre.
