A fenti mondat a Figyelő magazin online kiadásában megjelent cikkből származik. A cikk alapja egy munkaerő-közvetítő cég, a Work Force Kft. kutatása arról, mi a dolgozók véleménye a vezetőikről.
A vezetők egyrészt nyugodtak lehetnek, mert a dolgozókban keletkező jogos vagy jogtalan düh ritkán fordul nyílt agresszióba, ritkán húznak be nekik. (Talán azért, mert abból biztos azonnali elbocsájtás lenne.)
Viszont aggódhatnak a vezetők, mert a dolgozói düh többnyire nem nyílt agresszióba, hanem nehezen fülön csíphető, nehezen forintosítható indirekt, vagy passzív agresszióba fordul:
- „Nem vettem észre, hogy piros a lámpa a gépen!”
- „Nekem ezt senki nem mondta!”
- „Háttal álltam a gépnek!”
- A gépek alapbeállításai megváltoznak.
- Fontos anyagok feliratai keverednek össze.
- Önmagában használhatatlan, de a termeléshez nélkülözhetetlen apróságok eltűnnek.
- A dolgozók elkezdenek gerillaharcosként viselkedni – úgy mozognak, hogy a vezető ne vegye észre őket.
- És biztos sokan tudnák folytatni a sort.
Meg fog-e változni a dolgozók véleménye a vezetőikről a jövő évi béremelések hatására? Egy rövid időre talán, de hosszútávon szinte biztos hogy nem.
A jó hírünk viszont az, hogy a dolgozók vezetése fejleszthető készség, és több mint 20 éves tréneri tapasztalatom alapján állítom, hogy megtanulható szakma. Ajánljuk magunkat, programunk itt található.
Mind e emellett kíváncsi vagyok az olvasok véleményére! Tényleg ilyen rossz a helyzet? Kinek milyen tapasztalata van az Élet Egyetemén?
