Mi az első dolog, ami reggel eszedbe jut?
Megnézni a híreket? Megválaszolni az e-maileket? Gyorsan lefőzni a kávét? Akarsz boldogabban élni? Akkor javasoljuk, az első kérdés, ami eszedbe jut, ez legyen:
“Jó vagy rossz világban élek?”
Einstein szerint: A legfontosabb döntés, amit meg kell hoznunk, hogy barátságos vagy ellenséges univerzumban élünk-e.
Ha úgy döntök, hogy ellenséges hely a világ, akkor rosszabb lesz a hangulatom, a feladatok elvégzéséhez sokkal több gondolati energiára lesz szükségem, ezért jobban kimerülök.
Ha úgy döntök, hogy a világ veszélyes hely, akkor mindennemű probléma esetén a probléma mögött valaki ártó szándékát kutatom, azon gondolkodom, hogyan hárítsam el magamtól a problémát.
Vezetői tréningjeinken, coachingjainkon számtalanszor halljuk azt a panaszt, hogy „a kollégáim a probléma felvetésemet támadásnak élik meg!” Ha egy csoportvezető arra kéri a dolgozót, hogy ideiglenesen menjen át egy másik csapatba, ő azonnal támadásnak fogja fel ezt. Sajnos gyakran a műszakváltásokkor történő megbeszélés is harccá fajul. Gyakorló vezetők (gondolom) tudnák folytatni a sort.
Az univerzumnak teljesen mindegy, hogyan értékeljük, mit gondolunk róla. Az univerzum nem teszi fel nekünk az “Akarsz boldogabban élni?” kérdést. A kérdést mi tehetjük fel magunknak! Ha az a válaszom, hogy a világ barátságos hely, akkor nem a világ fog megváltozni, hanem én!
Több lesz az energiám, hatékonyabban gondolkodom. Mivel jobb lesz a kedvem, mások szívesebben dolgoznak velem, ezért még jobb lesz a kedvem. Ha jobb a kedvem, jobban működik az immunrendszerem; ha jókedvűen megyek haza, máshogy, másról fogok beszélgetni a párommal, a gyermekeimmel, mintha mindezt búvalbélelten tenném.
Nos, akarsz boldogabban élni?
Jut eszembe Tündének a II. Humánkonferencián erről a témáról lesz előadása. Előadásának címe: Lojalitás, dolgosság, boldogság. A happy productive worker kutatások meglepő eredményei.
Mindenkit szeretettel várunk!
Értem a felvetést – ámde vannak veszélyei is annak, ha egy objektíve veszélyes helyzetben barátságosnak fogom fel a világot vagy fordítva.
Ha az első esetet nézem, akkor “fegyverletétellel” állunk a nap elé, harc nélkül legyűrnek bennünket, esetleg még a konfliktushelyzeteket sem ismernék fel.
Boldog “békeidőben” viszont óriási pazarlás volna talpig vasba öltözni – ez persze igaz.