Stresszkezelési képzéseink során egy érdekes jelenséget figyeltem meg. Amikor a szervezeti stresszről beszélgetünk, a vezetők hitetlenkedve rázzák a fejüket, azokat a kutatásokat hallva, melyek szerint
„Hogyan lehetséges ez?” – kérdezik. „Nekik nincsen annyi felelősségük, mint nekünk, nincs olyan nyomás rajtuk, amivel mi nap mint nap szembesülünk.” Sőt néha azt is megkapják a dolgozóktól, hogy „A Ti munkátok sokkal könnyebb, mint a miénk! Csak ültök a gépetek előtt!”
Kedves olvasó! Ha Te is egyike vagy ezeknek a szkeptikus vezetőknek, ez a bejegyzés kifejezetten Neked szól. Megértem a nézőpontodat – elvégre a vezetéssel rengeteg kihívás és hatalmas felelősség jár. De mi van, ha a kutatások más történetet mesélnek? Mi van, ha az adatok azt sugallják, hogy az alacsonyabb szervezeti szinteken dolgozó alkalmazottak valójában több stresszt tapasztalnak, mint a vezetők?
A vezetők vállát sokkal nagyobb terhek nyomják, mint a dolgozókét. Kiváló, egészséges, kipihent vezetők és kiváló, egészséges, kipihent dolgozók nélkül nincs kiváló szervezet. Nem ellentéteket szeretnék generálni a vezetők és a dolgozók között.
Azt szeretném, ha egy jelenséget körbejárnánk és eljutnánk addig, mit is tudnak tenni a felsővezetők a dolgozók stresszének csökkentése érdekében. Spoiler: a legfontosabb a dolgozókat közvetlenül irányító frontvonali vezetők képzése!
A mérföldkőnek számító 1967-ben és 1987-ben kezdődő „Whitehall Tanulmányok” nevet viselő kutatások során évtizedeken át követték brit köztisztviselők életét. A kutatók is meglepő eredményekre jutottak: minél alacsonyabb valakinek a pozíciója a szervezeti hierarchiában, annál magasabb a stresszel kapcsolatos egészségügyi problémák kockázata. A legalacsonyabb szinteken dolgozóknál 2-3-szor magasabb volt a koszorúér-betegségből eredő halálozási arány a legfelsőbb szintekhez képest. Erről a kutatásról itt találsz egy nagyszerű videót!
Azóta több kutatás is megerősítette ezt a mintázatot:
Igaz! Sajnos nem ismerek átfogó hazai vagy európai kutatásokat. Ha valaki ismer ilyeneket, kérem, küldje a linkjét. Ami a hazai és a nyugati munkahelyeken hasonló (egyelőre😊), hogy itt is és ott is human sapiensek dolgoznak.
Amellett szeretnék érvelni, hogy a szervezeti hierarchiában megjelenő stressz gyökerei sokkal inkább az evolúciós örökségeink között keresendők, mint a mai környezetünkben.
Több ok is van, amiért a szervezeti hierarchia csúcsán lévők nem érzékelik, illetve nem értik a frontvonalon dolgozók stresszorait:
A változatos munkát végző vezetők stressze inkább epizodikus és a célok elérését gátló problémákhoz kötődik.
A frontvonalon dolgozó, minden nap ugyanabban a környezetben, ugyanazt a munkát végzők stressze gyakran krónikus. Zömében olyan stresszforrásokhoz kötődnek, amin nem tudnak változtatni. Ami a vezető szemében érthetetlen „fis-fos probléma”, az a dolgozó számára állandó stresszor lehet.
Az epizodikus stressz megerősít, a krónikus stressz megbetegít. Lásd korábbi írásainkat.
Ha tudsz változtatni egy stresszoron, ha meg tudsz küzdeni vele, mert meg van hozzá a szükséges hatásköröd, akkor csökken a stressz. Ha viszont el kell tűrnöd a stresszort, akkor a tartós stressz egészségügyi következményeivel kell szembenézned.
Ha magasabb a fizetésed, akkor kevésbé kiszolgáltatott életet élhetsz és több erőforrást költhetsz pl. az egészséges táplálkozásra, feltöltődésre, tested, elméd, érzelmeid karbantartására. Egy naponta 2×2 órát cégbusszal ingázó, 12 órát a sor mellett (kemény fizikai munkát) végző dolgozó és egy céges kocsival, céges parkolóval rendelkező, kötetlen időbeosztással dolgozó vezető stresszorai, stresszszintje között igenis van különbség!
Mindemellett az is igaz, hogy, a vezetők munkaidő után is előveszik a telefont és fogadják a fontos hívásokat – amit a dolgozók nem látnak.
A vezetők elsősorban más vezetőkkel találkoznak, beszélgetnek, velük osztják meg tapasztalataikat. Nehezen tudnak belegondolni a dolgozók helyzetébe, beleérezni pedig végképp nem.
Természetesen azt is készségesen elismerem, hogy miközben a kutatások sok cég vizsgálata után átlagolnak, nagy lehet a szórás a cégek között. Találkoztam olyan cégvezetővel, akinek szinte nulla volt az autonómiája, semmiben nem dönthetett a nyugati tulajdonos nélkül. A cégek életében különböző ciklusok vannak. Bizonyára magasabb a vezetők stressze egy válságos helyzetben, mint amikor növekedési szakaszban van a cég.
A nézetem szerint a szakirodalom talán legfontosabb ajánlását a Karasek – Theorell „MEGTERHELÉS – KONTROLL” modell foglalja össze. A modell az 1980-as években született kétdimenziós formában. Az egyik dimenzió a dolgozók megterhelését mérte, a másik azt, hogy a dolgozónak mekkora kontrollja van a munkája felett. A modell azóta kiegészült egy fontos dimenzióval, azzal, hogy a dolgozók mekkora támogatást kapnak vezetőiktől, illetve egymástól. A modellt az ábránk mutatja.
Tudom, sok olyan munkahely van, ahol minimális lehet a dolgozók kontrollja. Ilyen lehet a szalagmunka, ahol minimális a kontroll lehetősége, s mivel a szalag összeköti őket még inni, pisilni is egyszerre kell kimenniük.
Ezért fontos a közvetlen vezetők szerepe. Az csökkentheti leginkább a dolgozók stresszét, hogy a közvetlen vezetők milyen munkahelyi légkört tudnak teremteni.
Ezért egyre fontosabb az ő képzésük. Ma a frontvonali vezetőknek nem csupán ellenőrzési, fegyelmezési feladatuk van. Az eredményesség szem előtt tartása mellett, pontosabban annak érdekében, ma olyan munkahelyi légkört kell kialakítaniuk, hogy a dolgozók minden nap szívesen járjanak be dolgozni. Olyan légkört, amiben a legkiválóbb dolgozók azt mondják nekik: Azért vagyok itt, mert Te vagy a vezetőm!
Kedves szkeptikus vezetők! Remélem, kicsit sikerült csökkenteni a kétkedéseteket azon a tudományos megállapításon, hogy a dolgozók többet stresszelnek, mint a vezetők. Tudom, hogy sokat tesztek Ti is a dolgozók stresszének csökkentése érdekében! Remélem, az írásunk végére több ötletek lesz a dolgozói jóllét fokozására, mint a fagyinap, gyümölcsnap. (Amik természetesen jó ötletek és nagyszerű figyelmesség a cég részéről.)
Maradj kíváncsi, maradj szerény!
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Ha szimpatikus a gondolkodásmódunk, kérlek, nézd át képzési programjainkat!
A kiváló vezetővé válás – szembenézés a legnagyobb veszéllyel, önmagunkkal A kiváló vezetővé válás két „utazás” egyszerre. A vezető helytáll a külvilágban. Minden kihívás ellenére
„A középvezetők 75%-a kiég – magasabb arány, mint bármely más vezetői szinten. Fentről növekvő elvárások, lentről operatív tüzek, oldalról társterületi konfliktusok. Ők az ütközőzóna, a bokszzsák, a magányos harcos. Ez a cikk nem vigasztal – hanem nevén nevezi, mi történik valójában.”
Ha megtaláltad a vezetői kommunikáció Szent Grálját, légy szíves, oszd meg velünk! Azonban ha még nem sikerült megtalálnod, akkor arra biztatlak, tarts ki és
Újragondolást igényel az, hogy milyen kompetencia készlet szükséges vezetői szintenként! A vezetéselmélet szerinti három vezetői szint létezik: a frontvonal vezetők, (operatív vezetők), a középvezetők, illetve
