A tapasztalat a legjobb tanítómester - vezetőképzés - műszakvezető képzés

A tapasztalat a legjobb tanítómester?

Ha a tapasztalat a legjobb tanítómester, akkor sokat fogunk tanulni a COVID-ból! Vagy nem!?

Egy frissen megjelent könyv szerint a tapasztalat valóban nagy tanítómester, ugyanakkor korántsem biztos, hogy a tapasztalatainkból a legjobb tanulságokat vonjuk le. Félek a COVID járványból sem fogjuk a megfelelő következtetéseket levonni, sem mint egyének, sem mint szervezetek. Talán még túl benne vagyunk a járványban, hogy a tapasztalatokat levonjuk, úgyhogy kérek mindenkit vezessen naplót. Annyit viszont már most érdemes megtennünk, hogy górcső alá vesszük azt, hogy mi emberek miért tanulunk nehezen a tapasztalatokból, illetve hogyan tudunánk tanulni a tapasztalatokból! 
Trénerként magam is rendkívül fontosnak tartom a tapasztalatokból történő tanulást. A mai munkahelyen sokkal több hatás éri a munkatársakat, a vezetőktől a frontvonalon dolgozókig, mint akár pár éve. Milyen gyorsan fejlődhetnének a cégek, ha a vezetők, dolgozók, a csapatok hatékonyan fel tudnák dolgozni a tapasztalataikat! De miért olyan nehéz tanulni a tapasztalatokból? A munkásévek végén miért nem megy mindenki bölcsen, elégedetten, munkatársai tiszteletétől övezve nyugdíjba?

Járjuk körbe e témát! Ezen írás egyrészt az előbb említett könyvre, másrészt saját vezetői és egyéb képzéseinken, műhelymunkáinkon, konferenciákon szerzett tapasztalatainkra épül. A könyv címe: The Myth of Experience: Why We Learn the Wrong Lessons, and Ways to Correct Them. Szerzői: Emre Soyer és Robin M Hogarth szociálpszichológusok.

 

Hogyan tanulunk? Nézzük egy műszakvezető történetét!

A mi műszakvezetőnk kiadja a feladatot, de a beosztott vonakodva áll neki a feladatnak. A műszakvezetőnknek rengeteg dolga lenne, ezért úgy véli, nincs ideje könyörögni, hogy a dolgozó legyen már szíves végezze el a feladatát. Gyorsabbnak látja, ha erélyesen, emelt hangon, nyersen utasítja a dolgozót a feladat azonnali elvégzésére. Tudomására hozza, hogy ő itt a műszakvezető, a munkatárs meg a beosztott és itt bizony azt kell csinálnia, amit ő mond. Amúgy meg nem kötelező itt dolgozni.

Erre a dolgozó gyorsan megcsinálja, amit a főnök mond.

Milyen tapasztalást von le ebből az esetből a műszakvezető?

„Ha erélyesen, nyersen, esetleg a b betűs kötőszavakat használok, amikor a beosztottakkal beszélek, akkor azok megcsinálják, amit mondok. Ha csak szépen kérem, akkor meg nem!”
 Ezt a tapasztalatot a vezetőnk elkezdi ismételni magának, és kialakul az a szilárd meggyőződése, hogy „ezekkel” így kell beszélni, mert „ezek” ilyenek!

Pár hónap elteltével vezetőnk azt veszi észre, hogy nem nagyon jönnek újak a csapatába. Akik jönnek, azokat próbálja betanítani, de hamar otthagyják őt. Azt is észreveheti, hogyha nincs ott, nem megy a munka, esetleg azt is, hogy néha eltűnnek olyan alkatrészek, ami nélkül nem megy a munka. Néha rejtélyes módon, picit átállítódnak gépbeállítások, így egyre több a minőségi hiba. Mérges, hogy h…-kel van körülvéve, nem érti, hogy kerülhetett ilyen helyzetbe. A fülébe jut, hogy a háta mögött mit mesélnek róla a dolgozók, de hát a mai generáció már nem olyan, mint az eddigi! Most volt egy generációmenedzsmenttel foglalkozó tréningen, ahol megerősítették benne a meggyőződést, hogy a mai fiatalokat csak a telefonnyomkodás érdekli, nem a kemény munka, amit ő megkövetel.

A mi vezetőnk a megfelelő tanulságot vonta le a tapasztalataiból? Bölcsebbé tette a tapasztalat? Számára a tapasztalat volt a legjobb tanítómester? Aligha!

Inkább kialakult egy helytelen meggyőződése, ami a későbbi döntéseit alapvetően meghatározza – lehet, hogy vezetői pályafutása végéig?

 

A példákat tovább sorolhatnák arra, amikor nem a tapasztalat a legjobb tanítómester!

  • Egy hölgy dolgozó megkéri férfi kollégáit, hogy segítsenek neki. Senki nem segít. Az ebből levont tanulság: Soha többet ne kérd a férfi kollégáid segítségét.
  • A gép elromlott, a karbantartók megjavították, de egy óra múlva ismét elromlott. Levont tanulság: Ezek a karbantartók nem értenek semmihez!
  • A dolgozók két órája megszakítás nélkül dolgoznak, majd leülnek 5 percre. A vezetőjük pont ekkor látogatja meg őket! A levont tanulság?
  • Emberünk szerint a Covid vírust a háttérhatalmak találták ki. Ő bizony eddig sem használta a maszkot és ezután is csak akkor, ha kényszerítik. Ő a mai napig nem lett vírusos! Levont tanulság?

Szóval, nem könnyű a tanulás a tapasztalatokból!

Erre egyébként 2500 évvel ezelőtt már Hippokratész is felhívta a figyelmünket:

„Az élet rövid, a mesterség hosszú, a kellő pillanat hamar elrepül, a tapasztalat félrevezető, a döntés nehéz!”

 

Miért olyan nagyon nehéz tanulni a tapasztalatokból?

A szociálpszichológus szerzőpáros szerint a legfontosabb okok, amelyek nehezítik a tapasztalatok feldolgozását a következők:

  1. Mi emberek elsősorban a látómezőnkbe kerülő információkból dolgozunk, abból vonunk le gyors következtetéseket. Ami a látómezőnkön kívül esik, az nem kerül be gondolkodásunk inputjai közé, hacsak nem sajátítottuk el fáradságos tanulás során a kritikai gondolkodás vagy a problémamegoldás művészetét.
    Az egyik leggyakrabban idézett Mark Zuckerberg idézet is e jelenséget figurázza ki – és élteti a Facebookot: „Jobban érdekel bennünket a házunk előtt elütött mókus, mint az, hogy Afrikában hányan halnak meg!”

Ami nincs a látómezőnkben -gyakorlatorientált műszakvezetőképzés

  1. A látómezőnkbe kerülő adatok, információk közül biológiai adottságaink és kognitív szűrőink, torzításaink határozzák meg, mit veszünk észre. Biológiai adottságaink miatt azokat az információkat vesszük észre, amelyek szokatlanok, hangosak, gyorsan változnak. Kognitív (gondolkodásbeli) szűrőink révén azt vesszük észre, ami megerősíti meggyőződéseinket, amire a múltból tapasztalatunk van, hogy csak pár szűrőt említsek az amúgy legalább tucatnyi szűrőből.

Ami nincs a látómezőnkben -gyakorlatorientált műszakvezetőképzés

Egyszerű környezetben, mint pl. a teniszezés, a visszajelzések gyorsan, pontosan jönnek és a látómezőnkben vannak, így ott könnyű tanulni a tapasztalatokból. A hivatásos teniszjátékosoknak általában van edzőjük, aki segít abban, hogy még pontosabb visszajelzéseket kapjanak. Egyszerű környezetben, így a teniszben is, ritkán változnak a szabályok és a pontozás rendszere.
A mai üzleti környezet azonban komplex, gyorsan változó. Thomas Gilovich szociálpszichológust érdemes idéznünk: „A világ nem játszik tisztességesen velünk! Ahelyett, hogy világos információt, visszacsatolást adna, hogy tanuljunk belőle, hogy jobbak legyünk, zavaros adatokkal szolgál! Olyanokkal, amelyek véletlenszerűek, nem teljes körűek, nem reprezentatívak, sokszor kétértelműek, másodlagosak, következetlenek!”

Csak a feldolgozott tapasztalat tesz bölcsebbé - műszakvezető képzés

Mit lehet tenni, hogy a tapasztalatainkból a megfelelő tanulságokat vonjuk le?

Elemezzük, dolgozzuk fel a tapasztalatainkat!

  1. Tanulmányozzuk, mi az, ami a látómezőnkbe került!
    Mi emberek tehát szeretünk gyorsan ítélkezni a látottak alapján. Ez természetes, hisz az evolúció során az maradt életben, aki gyorsan felismerte, hogy pl. előtte egy mérges kígyó van az úton. Aki faágnak hitte a botot, már nem tudta továbbadni a genetikai kódját. Aki megijedt egy bottól, mert kígyónak nézte, jól járhatott, hisz az ijedségen kívül nem lett semmi baja.
  2. Igyekezzünk tudatosan irányítani azt, mire figyelünk, így azt, ami a látómezőnkbe kerül!
    Másképpen fogunk gondolkodni, cselekedni, ha figyelmünket a covid járvány közepette arra irányítjuk, mi van a kórházakban, és nem arra, milyen akciók vannak a plázákban.
  3. Tanulmányozzuk, mi az, ami hiányzik a látómezőnkből.
    A fenti példánkban lehetséges, hogy a vezetőnek hiányzik a látómezőjéből az a tény, hogy a dolgozónak, a külön kiadott feladat mellett, el kell végeznie a többi szokásos feladatát is, és azért vonakodik elvégezni a különmunkát, mert attól tart, nem tudja jó minőségben elvégezni szokásos feladatait.
    Emlékeznek a Moneyball féle filmre? Nos, a sportban nagy áttörést hozott, hogy a játékosokat nem a hírnevük, az edzők szakértői (de szubjektív) ítélete alapján választották ki, hanem a játékos elmúlt években mutatott teljesítményének pontos statisztikája alapján. Fejvadászok, fel van adva a lecke!
  4. Tanulmányozzuk, mi az, ami irreleváns a látómezőnkben.
    A fenti példánkban az, hogy „milyen képet vág a dolgozó”, ha vonakodik, irreleváns. Teljesen természetes az, ha egy dolgozó szokatlan, vagy az eddiginél nehezebb feladatot kap, esetleg olyanokkal kell együtt dolgoznia, akiket nem szeret, akkor az érzései megjelennek az arcán. Az a releváns, hogy elvégi-e a feladatot!
  5. Tudjuk, hogy a tapasztalatból levont tanulságok rendkívül kontextus függőek.

Az USÁ-ban megjelent sikerkönyvek a vezetés témájában, nem biztos, hogy megállják a helyüket Magyarországon vagy mondjuk Észak-Koreában. A Toyota lean módszerei, az 5S Japánban kiválóan működnek, de nem biztos, hogy könnyen bevezethetők itthon.

Csak a feldolgozott tapasztalat tesz bölcsebbé - vezetőképzés

Összegzés:

A tapasztalat nem tesz bölcsebbé! A tapasztalat nem a legjobb tanítómester! A megfelelően feldolgozott tapasztalat a legjobb tanítómester!  
Könnyű ez? Nem! De így van ez rendjén!

Ha valaki tudatosan szeretné feldolgozni munkahelyi tapasztalatait, kérem, keressen meg!

Vélemény?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .