Az önreflexió haszna a vezetői munkában

Külső ingerek keresése

Az evolúció során belénk férfiakba jól belénk ívódott, hogy nem ücsörgünk, téblábolunk, hanem megyünk vadászni. A férfiak intenzív tevékenységek iránti affinitása és szenzációkeresési hajlama késztethette a kísérletben résztvevőket arra, hogy sokkolják magukat, amikor unatkoznak. A munkahelyeken dicsőség, ha nem látunk ki a munkából, rohanunk egyik projektről a másikra. Persze ilyenkor azért panaszkodunk, de valójában ezt a panaszkodást dicsekvésnek szánjuk.
(És én ilyen körülmények között szeretném népszerűsíteni az önreflexiót! 😊)

Összefoglalva, a gondolataikkal való együttléttől való idegenkedés az unalom, a negatív gondolkodási minták és a külső ingerek preferálásának kombinációjából fakadhat. ​

Vezetőként hogyan vedd rá magad az önreflexióra?

Először is döntsd el, hogy milyen vezető akarsz lenni!

Ha kiválóvá akarsz válni, akkor időnként meg kell állnod és átgondolnod honnan indultál, hova akarsz eljutni és hol vagy most!

Ha csak keményen dolgozol, önreflexió nélkül, akkor beleesel a teljesítmény paradoxonba! Csökken a teljesítményed, ráadásul a kiégést, belefásulást is megkockáztatod és sohasem leszel kiváló vezető!

Olvass utána annak, hogy mit bánnak meg az emberek életük végén, mi az, amit másképpen csináltak volna. Nos, egyik sem mondta, hogy bárcsak többet dolgozott volna!

Az önreflexiót fogd fel úgy, hogy le kell lassulnod ahhoz, hogy felgyorsulj!

Ha időt szakítasz arra, hogy pár percet nyugodtan ülj a seggeden és gondolkodj, akkor hatásosabb terveket tudsz készíteni saját magad fejlesztésére és a külvilággal való megküzdésre is.