
Bárcsak előbb tudtam volna!
Bárcsak előbb tudtam volna! Életbölcsességek egy tapasztalt vezetőtől A „Bárcsak előbb tudtam volna!” az elb…tam, elq…tam nyugodt, letisztult, pappírra vethető változta. Amikor ezt mondjuk, halljuk
Ha a tanulás a mindennapi munka része lehetne, akkor valóban megvalósulhatna a folyamatos fejlődés, az élethosszon át tartó tanulás.
Mi a tréningjeinken az aktuális tréningcélok elérése mellett arra törekszünk, hogy a résztvevők a munkára ne úgy tekintsenek, mint a megélhetéshez szükséges kényszerre. Inkább úgy, hogy minden, ami a munkahelyen történik az az élet egyetemének a tananyaga. A Nagy Rendszergazda azért küldi e feladatokat, hogy még jobbak lehessünk.
A PDCA, „lesson learned” típusú megbeszélések sokat segítenek abban, hogy a kézzelfogható világban történtekből sokat és gyorsan tanuljunk. A nem kézzelfogható világban viszont nagyon lassan és keveset tanulunk, pl. ilyen az együttműködés, a vezető-beosztott viszony, a munkahelyi légkör, a mentális egészség, a stressztűrő képesség. Sőt, mintha visszafejlődést látnánk.
A teljesség igénye nélkül pár olyan jelenség, amiről a vezetőknek érdemes tudniuk:
Megjegyzem, mi főleg a frontvonalon dolgozó szakemberekkel, vezetőkkel dolgozunk együtt, így tapasztalataink ebből a körből származnak. E körnek a tanulással kapcsolatban kevés a jó emléke. Zömük úgy hagyta el az iskolát, hogy elhatározta, soha többet nem ül vissza az iskolapadba és nem vesz könyvet a kezébe.
Ne feledkezzünk meg a Petőfi által megénekelt dzsentri örökségről sem:
Nem írok, nem olvasok,
Én magyar nemes vagyok.
Márpedig a tanulás sokszor ezzel jár! E jelenség hátteréről itt írtunk.
A teljesítmény paradoxon arról szól, hogy ha folyamatosan a teljesítményre, a teljesítmény fokozására koncentrálunk, akkor meglepő módon romolhat a teljesítményünk.
Munkahelyi környezetre levetítve ez azt jelenti, hogy hiába töltünk egyre több időt a munkával, hiába dolgozunk egyre keményebben, nem leszünk eredményesebbek!
Röviden ez azt jelenti, hogy a hibáinkat inkább megmagyarázzuk, mintsem elfogadjuk és javítunk rajtuk. Például, ha alkalmatlanság miatt leváltanak egy csoportvezetőt, a legtöbb esetben ezt úgy kommentálja, hogy „Már én is le akartam mondani, mert ennyi pénzért nem érdemes nagy felelősséget vállalni!”
Frontvonalon dolgozók körében a „Nincs értelme elmondani a véleményem, úgyse történik semmi változás!” érvelést halljuk. Ha valaki nem mondja el a véleményét, ötletét, akkor nem lehet azokat megvitatni, így a tanulás is elmarad.
Kíváncsiság nélkül pedig nincs tanulás!
Nekünk bevált az érzelmi intelligencia egyik úttörőjének (Richard Boyatzis) ajánlása. Szerinte úgy tudjuk valaki kíváncsiságát felkelteni, ha mi is kíváncsiak vagyunk iránta. Képzéseinken kíváncsiak vagyunk a résztvevők tapasztalataira, gondolkodásmódjukra és arra, hogy milyen jövőképük van.
Egy jó kérdésre szívesen válaszolnak a résztvevők és miközben a válaszaikat keresik, elkezdenek saját magukra, gondolataikra, érzéseikre figyelni. Közvetett módon elkezdhet az önreflexiós képességük fejlődni.
Egy tréning mindig alkalmas arra, hogy rácsodálkozzunk, hányféleképpen lehet felfogni, megélni a munkát, a cégen belüli történéseket. Ugyanazt a heggesztői feladatot valaki úgy éli meg, hogy soha véget nem érő robot, és van, aki úgy, hogy művészet. Ugyanazt az autójavítói feladatot úgy, hogy „hiába javítom meg, nemsokára úgyis vissza fogják hozni”, illetve úgy is, hogy „visszaadom valakinek a munkaeszközét és így el tudja tartani a családját”.
Kathy Sierra előadásában a számítógépes felhasználói élményt fejlesztőknek azt ajánlja, hogy osszák három oszlopba, hogy a jelenlegi munkájukban mi az, amit
· fekete öves szinten tudnak csinálni
· amit ugyan tudnak csinálni, de az jelentős erőfeszítést igényel és
· mi az, amit kellene csinálniuk, de még nem tudják csinálni.
Szerzőnk szerint téves az a feltételezés, hogy azok, akik kiválóak a munkájukban, már mindent feketeöves szinten tudnak csinálni. Éppen ellenkezőleg. A kiválóknak mind a három területen van teendőjük, így elkerülik a kiégést és garantálják az élethosszig tartó tanulást!
A képzéseink résztvevőit és Téged is tisztelt olvasó arra kérünk, hogy a fekete öves oszlop mellett a másik kettőre is figyelj! Légy kíváncsi, mindig legyen olyan terület, amit éppen fejleszteni szeretnél.
B.J. Fogg egyszerű és zseniális módszert dolgozott ki új szokások kialakítására. Itt írtunk róla.
Mi az ő módszerét használjuk és ajánljuk. Képzéseink résztvevői e módszer felhasználásával tervezik meg az új mentális szokásaikat, és alakíthatnak ki maguknak mikro-tanulási lehetőségeket.
Pl. mentális szokást alakíthatnak ki arra, hogy problémák esetén az első perc pánik után figyeljék ártalmas gondolataikat és azokat kicseréljék konstruktívra. Ezután tanulhatnak abból, hogy a gondolkodásuk megváltoztatása milyen különbséget okoz az eredményességükben, kapcsolataikban.
Új mentális szokásokat alakíthatnak ki arra, hogy egy-egy nehezebb kommunikációs helyez előtt (pl. hibázott az egyik dolgozó, csapatmegbeszélést tartok, stb.) egy pillanatra megálljanak és tudatosítsák magunkban, hogy mi is az adott helyzetben a céljuk. Ezután tanulhatnak abból, hogy céljaik tudatosítása milyen különbséget okoz az eredményességükben, kapcsolataikban.
Ha bővebben érdekelnek a módszereink, kérlek, keress meg bennünket, illetve várunk képzéseinken!
Van vele vesződés, de megéri! Amennyiben a tanulás a mindennapi munka része lesz, folyamatosan örömhormont termelhetünk magunknak. Az örömhormon pedig segít abban, hogy jobban élvezzük a munkánkat és megelőzzük a kiégést.
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Ha szimpatikus a gondolkodásmódunk, kérlek, nézd át képzési programjainkat!
Bárcsak előbb tudtam volna! Életbölcsességek egy tapasztalt vezetőtől A „Bárcsak előbb tudtam volna!” az elb…tam, elq…tam nyugodt, letisztult, pappírra vethető változta. Amikor ezt mondjuk, halljuk
Miért lesznek a múlt sikerei a jövő sírásói? Azért lesznek a múlt sikerei a jövő sírásói, mert a siker megváltoztatja a játékszabályokat, az addig érvényes
Pozitív autokrata vezető – hagyjunk fel a coaching típusú vezető féle bullshit-tel! Pozitív autokrata vezető. Ismeri ezt a kifejezést? Valószínűbbnek tartom, hogy inkább az autokrata
A vezetés magányos szakma akkor, ha magadra zárod az ajtót! „A vezetés magányos szakma!” Gyakran hallom ezt a kijelentést, mint életigazságot vezetőktől. Leginkább a képzéseink