A tréner olykor meglepő helyzetbe kerül: prezentációs képzésünk elején a résztvevők arról számoltak be, hogy az előző nap a főnök „hegyibeszédet” tartott. Mit mondott a főnök? -kérdezem az illetőt.
Erre ő, gondolkodás nélkül idézi a főnök beszédének lényegét:
„Nehéz helyzetben van a cég!
Mindannyiunknak áldozatokat kell hoznunk!
A talpon maradás a tét!
bla, bla, bla
Idén 1% lesz a béremelés…
De hamarosan újra nyereségesek leszünk, és akkor majd…”
Ezután a mellette álló félhangosan megkérdezi:
Mi is ezt a mellébeszélést tanuljuk most a prezentációs trénigen, nem?
A kérdés gúnyos, de komoly. Hogyan jutottunk el oda, hogy a hegyi beszéd jelentése így megváltozott?
Hogyan jutottunk el oda, hogy a mellébeszélés, pontosabban annak angol nyelvű megfelelője a bullshit vagy bullshitting, mára hazánkban is széleskörben ismert fogalommá vált és szinte beépült a vállalati kultúrába? És mi köze ehhez a vezetői kommunikációs képzéseknek? Járjuk körbe a témát!
Harry Frankfurt filozófus 1986-os, majd könyv formában 2005-ben megjelent On Bullshit című esszéjében adott először pontos, tudományos meghatározást arra a jelenségre, amit magyarul leginkább mellébeszélésnek nevezhetnénk. Petrocelli (2018) kutatásai nyomán a tudományos közösség mára így definiálja a fogalmat:
A bullshitting (mellébeszélés) szándékos kommunikáció csekély vagy semmilyen tekintettel az igazságra, a bizonyítékokra vagy az elfogadott tudományos ismeretekre. – Frankfurt (2005), Petrocelli (2018)
Fontos: a bullshit szó nem csupán szleng. Ma már komoly akadémiai folyóiratokban, üzleti lapokban szerepel, a „bullshit” fogalma. Kommunikációs szakértők, szervezeti viselkedéssel foglalkozó kutatók által egyre alaposabban feltárt jelenség a bullshit.
A bullshit legjobb fordítása a mellébeszélés, azonban a mellébeszélés szónak nincs annyira kifinomult, üzleti életre vonatkozó meghatározása. Talán ezért is terjedt el a bullshit a hazai céges környezetben.
A vállalati kommunikációban e három fogalom gyakran összemosódik, de éles határ van köztük:
Frankfurt szerint a bullshit – a vállalati mellébeszélés – veszélyesebb a hazugságnál: a hazugság leplezhető, a bullshit ellen nehezebb védekezni, mert nem szembesül az igazsággal, egyszerűen elmegy mellette.
A középvezetők sokszor azt érzik: mindig is ilyen volt a vállalati kommunikáció. De nem mindig volt ilyen. A bullshit vállalati elterjedésének története van.
Az 1980–90-es években robbant be a menedzsment-guru ipar: könyvek, szemináriumok, professzionálisnak hangzó divatszó-készletek. Kutatók megfigyelték (Spicer, 2013), hogy ez a nyelvi nyersanyagszállítás folyamatos táptalajt adott a bullshittelésnek: új fogalmak érkeztek, amelyek nem azért lettek népszerűek, mert tudományosan kutatott hátterük volt, hanem mert jól hangzottak. Szinergia, reziliencia, agilitás, értékteremtő gondolkodás, holisztikus megközelítés, mindset, upskilling és reskilling stb.
Petrocelli (2018) kutatásai azt mutatják, hogy az emberek akkor bullshitelnek leginkább, ha kénytelenek véleményt nyilvánítani olyasmiről, amit nem ismernek, és ha úgy érzik, mellébeszélésükre nem kérdeznek rá. A hierarchikus szervezeti kultúra mindkettő feltételt teljesíti! A felsővezetőktől elvárják, hogy mindenre legyen válaszuk, és hegyibeszédüket csendben, áhítatot színlelve, kérdések nélkül hallgatják végig a beosztottak.
A mellébeszélés mögött sokszor nem cinizmus áll, hanem félelem. A vezető nem mer rossz hírt hozni – nehogy kedvetlenség, elégedetlenség legyen belőle.
A kutatók ezt MUM-hatásnak nevezik: ösztönösen kerüljük a rossz hírek átadását, mert a hírvivőt azonosítják a hírrel. A probléma az, hogy a hallgatás helyett választott mellébeszélés pontosan azt az elégedetlenséget váltja ki, amelyet el akart kerülni. Igaz, időkésleltetéssel!
Magyarországon a bullshitelés elterjedését felerősítette a rendszerváltás utáni átalakulás káosza, a nyugati menedzsmentmodellek gyors átvétele – és az utóbbi években a politikai közbeszéd hatása, ahol a szavak és a tettek szétválása már-már normává vált.
A dolgozók megtanulták felismerni a mintát – és ha ugyanezt látják a vállalati kommunikációban, rutinszerűen hallgatnak és ösztönösen ellenállnak a stratégiai inkompetencia módszerét alkalmazva.
Minden kommunikációs eszköz használható jó és rossz célra. A kés lehet sebészkés és fegyver is. A prezentációs technikák sem kivételek.
A probléma akkor kezdődik, amikor a vezetői kommunikációs képzés fókusza kizárólag a hatásra irányul: hogyan legyek meggyőzőbb, karizmatikusabb, „autentikusabbnak tűnő”. Ha ez az alap, a résztvevő pontosan azt tanulja meg, amire a bullshitternek szüksége van: csillogó, dizájnos ábrák, határozottnak, energikusnak látszó testrészed, érzelmi töltés, strukturált érvelés – tartalom és etika nélkül.
Kutatók (Spicer, 2013) azt találták, hogy az alacsonyabb státuszú vezetők hajlamosabbak izgalmas hangzású szlengeket és divatszavakat használni, mert ez kompenzálja a bizonytalanságukat.
Persze ne legyünk túl szigorúak a vezetőkhöz (és a trénerekhez se 😊). A mindennapi teljesítmény nyomás mellett a vezetők könnyen megtanulható, eredményeket produkáló kommunikációs eszközökre kíváncsiak. „Hogyan vegyem rá a dolgozókat a munkára?!”
Az etikus hozzáállás tudatosítása, az értékrend, a másokat szolgáló célrendszer kimunkálása nem egy 8 órás tréningen történik.
Arról, hogy miért és hogyan érdemes prezentálni a „Storytelling a vezetői kommunikációban: miért és hogyan működik?” blogunkban írtunk. Ugyancsak foglalkoztunk azzal, hogy hogyan lehet rossz híreket átadni bullshitingelés nélkül.
De ha csak a technikára fókuszál a képzés – és nem épít etikai alapra, a valóság, az igazság iránti elkötelezettségre –, akkor a vállalati mellébeszélés, a bullshiting mesteri szintre emelésének eszközévé válik.
Az első ösztönös válasz sokaknál: legyen az ellenszer a nyers, kendőzetlen őszinteség. „Tegyük ki az asztalra!” „Mondjuk egymás szemébe, amit gondolunk!”
De vajon az ösztönös, szűrő nélkül kimondott ítéletek világa valóban jobb-e a mellébeszélésnél, a vállalati bullshitnél? Erről szól következő írásunk.
Felhasznált irodalom
Frankfurt, H. (2005). On Bullshit. Princeton University Press.
Petrocelli, J.V. (2018). Antecedents of Bullshitting. Journal of Experimental Social Psychology.
Spicer, A. (2013). Business Bullshit. Routledge.
Pennycook, G. et al. (2015). On the reception and detection of pseudo-profound bullshit. Judgment and Decision Making.
Maradj kíváncsi, maradj szerény!
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Mit értünk dolgozói empátia alatt valójában? Vezetői tréningeken újra és újra előkerül ugyanaz a gondolat: „A vezetőnek empatikusnak kell lennie a dolgozó iránt.” Ezzel
Sztoikus filozófia – nehézségek idején nyúljunk vissza az alapokhoz! A sztoikus filozófia jelentős alakjai között ki kell emelnünk Marcus Aurelius római császárt és Epiktétosz
Érdemes erősnek érezned magad, érdemes erőt sugároznod! Ezt vallja a TED egyik legnagyobb nézettséget elérő előadásában Amy Cuddy, az erőt sugárzó testbeszéd szakértője. Ha erősnek
A drámaháromszög a konfliktusok során megjelenő káros viselkedéstípusokat mutatja be A drámaháromszög klasszikus szereplői az áldozat, a megmentő és a gonosz, akik öntudatlanul egyre
