Túllátni magunkon – a kifelé irányuló szemléletmód

A kifelé irányuló szemléletmód (mindset), mint a vezetői kiválóság alapja

A kifelé irányuló szemléletmód tudatos elsajátításával, gyakorlásával kitörhetünk magunkból, túlláthatunk magunkon. Sikeresebbek lehetünk, mint vezetők, mert jobban megismerhetjük munkatársainkat, kollegáinkat. E szemléletmód birtokában jobb kapcsolatokat tudunk kialakítani, jobb csapatot tudunk építeni, együttműködőbb céges kultúrát tudunk teremteni.  Ilyen szemléletmóddal jobban megértjük környezetünket, a külső környezetből érkező kihívásokat, a külső környezet változásait, így innovatívabbak lehetünk. És a Covid alaposan felkavarta, fel fogja kavarni a külső szociokulturális környezetünket, érdemes figyelnünk az előbukkanó új mintázatokra!

Az outward mindset, a kifelé irányuló szemléletmód, fogalma az Arbinger Institute révén vált népszerű vezetői modellé a világ nyugati felében. Könyvüket az üzleti élet magazinjai a vezetők számára kötelező olvasmányként jelölik meg.

 

A szemléletmód (mindset) korunk divatszava, legalábbis a vezetői szakirodalomban

Tapasztalatom szerint a szemléletmód fogalma, annak fontossága elérte hazánkat is! A felsővezetők, a HR-esek is gyakran fogalmazzák meg képzési elvárásaikban a dolgozói mindset, szemléletmód (át)alakítását.

Nos, a mindset a legtömörebb megfogalmazás szerint: meggyőződéseink, értékeink, gondolataink, elvárásaink egyvelege. Szinonimái: életfilozófia, szemléletmód, hozzáállás, világkép, gondolkodásmód. Bővebben itt írtam a sikeres vezetők szemléletmódjának 3 legfontosabb összetevőjéről, melyeket a képzéseinken elhangzott vezetői történetekből szűrtünk le. A vezetői mindset legfontosabb összetevőjének mi is a kifelé irányuló szemléletmódot tartjuk. Lényegét legszemléletesebben egy műszakvezetőtől láttuk: MI > én.

A kifelé irányuló szemléletmód ellentéte a befelé irányuló szemléletmód

A befelé irányuló szemléletmód lényege, hogy az ember gondolkodásának központja saját maga, az egója lesz. A környezetét aszerint figyeli, hogy kiket tud kihasználni céljai eléréséhez. Ők lesznek a barátai. Akik gátolják, nehezítik céljai eléréseit, azok pedig az ellenségei. A befelé irányuló szemléletű ember folyamatos stresszben él, mert elsősorban csak a saját jólétét veszélyeztető dolgokra figyel. Így állandóan harcra számít, harcol is a környezetével és gyakran egy negatív spirálba kerül. Ezek a vezetők fognak pályafutásuk végére megfásulni, minden új megoldásról azonnal fogják tudni, miért nem fog az működni, mik azok a helyzetek, amelyek soha nem fognak változni. E vezetők környezete  azt várja, hogy mikor mennek már nyugdíja.

 

A kifelé irányuló szemléletmódú ember másokra, a közjóra figyel

Meg akarja érteni az embereket, ezért figyel, hallgat, kérdez. Így persze, hogy jobban megismeri őket, még jobban tudja szolgálni, befolyásolni őket és így még sikeresebb lesz a csapata. Munkatársai persze szeretni fogják őt, keresik társaságát. A kifelé irányuló szemléletmódú vezetők egy pozitív spirálba kerülhetnek. Belőlük lesznek azok a vezetők, akik még a nyugdíj előtt is tele vannak energiával, akiknek a környezete könyörög, hogy dolgozzon még, ne menjen nyugdíjba. Ezek a vezetők hallják munkatársaiktól, hogy „Csak azért vagyok itt, mert te vagy a vezetőm!”  És ezért hívjuk mi is a képzési programunkat így: „Légy olyan vezető, hogy mindenki a Te csapatodban akarjon dolgozni!” A kifelé irányuló szemléletmód tipikus példája a Toyotás Yoshino mester, akivel egy online képzésen volt szerencsém találkozni és beszélgetni. Kiváló példa a kifelé irányuló szemléletmódra a nemrég elhunyt jezsuita atya, Jálics Ferenc is, akinek fantasztikus könyveit, előadásait volt/van szerencsém élvezni. Ha csak a mosolygós, kíváncsi arcukba nézek, jobb lesz az életkedvem és bizakodom a saját életminőségem alakulásában. Yoshino mester a vezető legfontosabb tulajdonságának a türelmet, a mások iránti kíváncsiságot és a hallgatást tartja. Arra biztatja a vezetőket, menjenek le a munkahelyekre és beszélgessenek az emberekkel, értsék meg, mi is történik a valóságban. Jálics atya előadásában legtöbbet azt hangsúlyozta, fordítsuk kifelé az ”antennáinkat” és belül legyünk csendben.

 

A befelé irányuló szemléletmódú emberek, nem rossz emberek

A könyv szerint maguk is kifelé irányuló szemléletmóddal indultak neki pályafutásuknak, csak a nehézségek, kudarcok hatására befelé fordulókká váltak. A legtöbbször rossz vezetők mellett, mérgező környezetben szocializálódtak és úgy vélték, csak így tudják megvédeni magukat.

OK! Ha ennyire fontos a kifelé irányuló szemléletmód, akkor mit tehetünk, hogy azt gyakorolni tudjuk?

Meg kell tartanunk kíváncsiságunkat. Mentális szokássá kell alakítanunk a kíváncsiságot, a másik meghallgatását. Ehhez jó, ha fejlesztjük érzelmi intelligenciánkat, éberek vagyunk, észrevesszük, ha elkezdünk befelé fordulni és saját sebeinket nyalogatni.

Akkor is érdemes kifelé fordulni, ha kapjuk a pofonokat, ha csalódunk valakiben?

Igen! Ha kifelé fordulók tudunk maradni, akkor nem hagyunk fel az emberek kiismerésével, a környezetünkben lévő, újonnan előbukkanó mintázatok keresésével. Így folyamatosan bővítjük tudásunkat, információs bázisunkat és folyamatosan növekszik befolyásolási képességünk. Nagyon türelmesnek kell lennünk, mondják a fent említett kiváló emberek.

Az én saját élettapasztalatom szerint is ez a legnehezebb: mérgező környezetben is kifelé fordulónak maradni.

Sok sikert sorstársaim!

Gyakorlatorientált vezetőképzés

Azokat, akik támogatást szeretnének abban, hogy jobban megismerjék szemléletmódjukat, és szokássá akarják tenni új, tudatosan kialakított szemléletmódjukat, várjuk a „Légy az a vezető, akinek mindenki a csapatában akar dolgozni!” programunkon.