A tanulás számtalan meghatározása mellett nekem a fenti, Richard Bachtól származó idézet tetszik a legjobban.
Egyrészt mert találó, másrészt mert jól kifejezi, milyen szemléletmóddal, módszerrel „fejlesztjük” a tréningjeinken résztvevő frontvonali szakembereket, vezetőket. Az idézet azt is magában rejti, hogy a mai napig miért lehet hatásos a tréningmódszer a frontvonalon dolgozók képzésében.
Képzéseinken a bemutatkozás, az egymásra hangolódás, a bizalmi légkör kialakítása után a tréning témájához tartozó kérdéseket teszünk fel a résztvevőknek.
Azt kérjük, hogy a kérdések mentén osszák meg egymással és próbálják meg tömör, precíz megfogalmazásokkal rögzíteni tapasztalataikat.
Sokszor azt is kérjük, hogy az összegyűjtött tapasztalataikat egy képben, infografikában ábrázolják.
Pl. mi a sikeres kommunikáció, a sikeres vezetés, a sikeres csapatok titka?
(Itt mutattuk be, hogy a csapatok vezetésére milyen meghatározásokat adnak a képzéseinken résztvevő frontvonali vezetők.)
A mindennapokban rohanunk egyik feladatról a másikra és azokat fókuszált figyelemmel, minél hatékonyabban, minél kevesebb hibával szeretnénk elvégezni.
Nincs idő reflektálni arra, mi történt, mert ott a következő sürgős feladat! (Erről már írtunk a teljesítmény paradoxon kapcsán.)
Ha viszont egy tréningen nyugodt, jó hangulatú körülmények között, lelassulva, egy külső szemlélő szemszögéből tudunk ránézni arra, ami történt, akkor
Ilyenkor tudásunk bekerül a hosszútávú memóriánkba, hozzákötődik, „hozzáhuzalozódik” az előző tudásunkhoz. Növekvő számú feldolgozott tapasztalatokkal a hátunk mögött pedig nagyobb valószínűséggel tudjuk kezelni a jövő új kihívásait.
Amikor tapasztalatainkat szóba vagy írásba öntjük, akkor át kell gondolnunk, mit mondunk, mit is vetünk a papírra.
Ekkor távolságot tartunk a saját tapasztalatainktól és érzéseinktől, ami lehetővé teszi a kritikai gondolkodást és az érzelmi feldolgozást.
A verbalizálás segít abban, hogy a tapasztalatokat nem csupán megéljük, hanem értelmezzük és jelentést adjunk nekik.
Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy az élményeket ne csupán érzéki szinten éljük meg, hanem intellektuálisan is feldolgozzuk.
A tapasztalataink verbalizálása, egymással való megbeszélése kevés időbe telik, azonban nagy mentális erőfeszítést, munkát igényel. Ez az erőfeszítés bőségesen megéri, mert, mélyíti a megértésünket.
„Megfelelni az elvárásoknak.”
Más meg azt, hogy „Megteremteni azt a csapatot, légkört, folyamatot, amit követni tudnak az emberek, aminek részesei tudnak lenni, ezáltal leghatékonyabban érjük el céljainkat.”
Vajon melyik mondat tükrözi jobban, hogy vezetőnk mennyire értette meg, mi a vezetés lényege?
Amikor van időnk, hogy elgondolkozzunk a tapasztalatainkon, azokat megosztjuk egymással, akkor rájöhetünk, hogy a világ, a cégünk, a csapatunk, mi emberek sokkal komplexebbek vagyunk, mintsem a pillanatok hevében meg tudjuk ítélni.
A rendszeres önreflexió „kitaníthat” (unlearn) bennünket az azonnali ítélkezés, a csípőből tüzelés szokásából. Abból a szokásból, hogy bármi problémával állunk szembe, egyből a másikat vádoljuk.
A tapasztalatokat feldolgozó önreflexió révén juthatunk el a John Hattie tanulás elmélete szerinti felszíni tudástól a mélytudáson át a modellekben való gondolkodásig.
Nem véletlen, hogy a Harvard Business Review az önreflexiós képességet tartja a vezetői kiválóság legfőbb zálogának.
Trénerként mindig lenyűgöz, hogy a hazai környezetben dolgozó vevők időt, módszert kapva a tapasztalataik feldolgozására, szintetizálására a nemzetközi szakirodalom legdivatosabb modelljeit alkotják meg.
A legtöbbször nekünk trénereknek nem kell új tudást átadnunk a résztvevőknek, hanem felszínre hozni, tudatosítani, megerősíteni a jó gyakorlatokat és a tapasztalatok tudatos feldolgozásának fontosságát! Sokszor ezt vissza is jelzik a résztvevők: „A tréning megerősített abban, amit jól csinálok!”
Ha ritkán tudáshiányt tapasztalunk, akkor meg nekünk lesz könnyebb hozzákötni az új tudást a résztvevők beazonosított, meglévő tudásához.
Meggyőződésünk, hogy a vezetői életpálya egy felfedező utazás. Képzéseinkkel ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy a vezetők megéljék az utazást annak nehézségeivel, örömeivel együtt. Felfedezzék, hogy mit tanultak megküzdéseikből, a céljaikért való küzdelmükből. Egymásnak tudják átadni tapasztalataikat, jó, eredményes közösséget tudjanak építeni. Olyan közösséget, ahova szívesen tartoznak az emberek.
Ha valakinek Richard Bach túl ezoterikus író, (ő a Sirály című könyv szerzője) annak javaslom a harvardi professzor Herminia Ibarra „Cselekedj, mint egy vezető; gondolkodj, mint egy vezető” című könyvét. Ibarra egy egész könyvet szánt arra, hogy bebizonyítsa, hogy a cselekvésből könnyebben lesz gondolat, mint a gondolatból cselekvés!
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Ha szimpatikus a gondolkodásmódunk, kérlek, nézd át képzési programjainkat!
Egy rangidős műszakvezető megdöbbenése A tréneri szakmában az a szép, hogy nagyszerű emberekkel tudok találkozni, a legtöbbször olyanokkal, akiket a Nagy Rendszergazda nálam is nehezebb
A kommandósoknál a vezető és a csapata is gyorsan tanul! A kommandósok komplex, gyorsan változó, ellenséges környezetben dolgoznak. Az életükért küzdenek egy-egy küldetés végrehajtása során.
Ha a tanulás a mindennapi munka része lehetne, akkor valóban megvalósulhatna a folyamatos fejlődés, az élethosszon át tartó tanulás. Mi a tréningjeinken az aktuális tréningcélok
Amikor még azt hittük, hogy csak egy jéghegye van a tudatlanságnak ….. Nagyobb cégek frontvonali vezetőinek, középvezetőinek tartott tréningjeinken gyakran hallom azt a panaszt, hogy
