Biztonságot adó csapatlégkör nélkül nincs eredményes csapat, nincs hatékony együttműködés.
Amikor gyakorló frontvonali vezetőket kérdezünk a jó együttműködés, a sikeres csapatmunka titkairól, a válaszokban mindig szerepel a jó csapatlégkör, mint az egyik legfontosabb alkotó elem.
Azt már nehezebben fogalmazzák meg a vezetők, hogyan is kell azt kialakítani a gyakorlatban és hogy miért is kell a jó csapatlégkör.
Valójában miért is kell a biztonságot adó csapatlégkör olyan munkahelyi környezetben, ahol a hatékonyság miatt a dolgozókat rendszeresen küldözgetjük az egyik csapatból a másikba? Járjunk utána!
Az evolúció során kifejlődött vegetatív (autonóm) idegrendszerünk folyamatosan figyeli, hogy biztonságos-e a környezetünk. Értékelésétől függően, tudatos figyelmünk erőfeszítése nélkül, másodpercek tört része alatt testünket három féle fiziológiai állapotba kapcsolja. A három fiziológiai állapotban más-más emberek vagyunk, másképpen gondolkodunk, érzünk, viselkedünk.
Mindez alapvetően kihat a csapatmunkára, az együttműködésre, az eredményességre! Ezért érdemes megismerniük a vezetőknek az idegrendszer működését.
Deb Dana orvoskutató írói, előadói munkásságával a manapság egyre népszerűbbé váló, dr. Stephen Porges által kidolgozott Polyvagal Theory-t próbálja a hétköznapi emberek számára érthetővé tenni.
Nos, Deb Dana az autonóm idegrendszerünk különböző állapotait egy létra segítségével mutatja be. Remélem, ez a létra legalább annyira népszerű lesz a vezetők körében, mint a maslowi szükséglet piramis.
Csak ismétlésképpen, az autonóm idegrendszerünk az az idegrendszer, mely anélkül szabályozza testünk folyamatait (pl. szívműködés, emésztés, stresszreakció stb), hogy nekünk arra tudatosan kellene figyelnünk.
Két ága van, egyik a szimpatikus idegrendszer, ami a stresszreakciókért felel. Másik ága a paraszimpatikus idegrendszer, amely a testünk megnyugtatásáért, az emésztésért felel. Dr. Poges szerint a paraszimpatikus idegrendszerünk további két ágra bontható. Az egyik a dorsal vagal (háti bolygó ideg), mely annyira megnyugtat, hogy le is fagyunk. A másik a ventral vagal (elülső bolygó ideg), amely a kapcsolati antennánk. Ha ez az idegszálunk azt érzékeli, hogy biztonságos közösségben vagyunk, akkor vagyunk képesek optimális teljesítményre.
Ha a paraszimpatikus idegrendszerünk dorsal vagal ága aktivizálódik, akkor magunkba zárkózunk, egyedül akarunk maradni. Ez akkor történik, ha úgy érzékeljük, hogy az élet túl sok terhet rak ránk és már sem harcolni, sem menekülni nem akarunk.
Ha ebben az állapotban vagyunk, ilyeneket szoktunk magunknak mondogatni: „Hatalmas teher nehezedik rám, amivel nem tudok megbirkózni.” „Egyedül vagyok a kétségbeesésemben.” „Nem tudom mi lesz, de már nem is érdekel!”
Ha túl sokszor vagyunk ebben az állapotban, akkor a végállomás a depresszió.
A dorsal vagal az autonóm idegrendszerünk legősibb része. Még a halaktól, hüllőktől örököltük. Az ő esetükben ma is ez a túlélési stratégia, ha túl nagy veszélyt érzékelnek. Lefagynak, lemerevednek. Szélsőséges esetekben nálunk embereknél is tapasztalható ez a jelenség.
Ha a létra aló fokán állunk, akkor szó sincs csapatmunkáról, együttműködésről, ekkor csak az jár a fejünkben, hogy észrevétlenek maradjunk és megússzuk azt a napot.
Ha vezetőként azt látod, hogy a munkatársaid zöme magába zárkózott, az sajnos a biztonságot adó csapatlégkör hiányára utalhat.
A veszély érzékelésekor bekapcsol a szimpatikus idegrendszer. A szimpatikus idegrendszer is egy ősi idegrendszer. Valószínűleg akkor kezdett kialakulni, amikor az egyik állat megette a másikat.
Veszély érzékelésekor megjelenik a stressz, mint biológiai reakció és a szimpatikus idegrendszerünk a testünket a harcolj vagy menekülj állapotba kapcsolja és pillanatok alatt feltölti energiával.
Ez az energia természetesen jól is jöhet, ha pl. váratlanul megjön egy kamionnyi árú és ki kell pakolnunk. Ha azonban a kapott energiával nem tudunk mit csinálni, mert a megoldás nem a mi kezünkben van, akkor az tartós stresszt okoz. És ma a veszélyek zöme olyan, hogy egyedül nem tudunk mit kezdeni velük. Lásd erről szóló írásunkat.
A stressz hatására megjelenő düh növeli a csapaton belüli konfliktusokat, az idegeskedést, a beszólásokat. Stressz hatása alatt nincsen „mi”, nincsen „jövő”, nincs csapat. Csak az „itt” és „most”, „én” meneküljek meg!
Stresszes állapotban ilyeneket szoktunk magunknak mondani:
„Itt káosz van, egyik kéz nem tudja, mit csinál a másik! Nem tudom, holnap mi vár rám. Utasításokat kapunk, de a miérteket nem. Át kell mennem a másik sorra, de miért nekem? Ennyire sz@r a munkám? Itt nem fogadnak be, meg fognak égetni, hülyének néznek stb.”
Ha vezetőként azt látod, hogy a munkatársaid zöme stresszes, sajnos az is a biztonságot adó csapatlégkör hiányára utalhat.
Ha a paraszimpatikus idegrendszerünk ventral vagal része azt érzékeli, hogy biztonságban vagyunk, akkor dr. Porges elmélete szerint a szervezetünk optimálisan működik. Ha úgy tetszik, az evolúció a biztonságot adó társas kapcsolatokra optimalizált bennünket embereket.
Ha biztonságot nyújtó csapatlégkör vesz körbe bennünket, akkor kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, azt érezzük, képesek vagyunk kezelni bármit, ami az utunkba kerül. Erősnek és csapatjátékosnak érezzük magunkat. Látjuk a „nagy képet”, és kapcsolatban állunk a „világgal” és benne emberekkel.
Ide nekem az oroszlánt! szoktuk ilyenkor mondani. A biztonságot adó csapatlégkör különösen fontos az olyan veszélyes szakmákban, mint a mentők, tűzoltók, katonák, amikor váll-vállvetve kell küzdeni. Ők bajtársaknak hívják egymást.
Érdemes szem elött tartanunk, hogy a Google Arisztotelész projektje is hasonló következtetésre jutott. A kiváló csapatok egyik ismérve, hogy a tagjai pszichológiai biztonságban érzik magukat!
Biztonságot adó csapatlégkörben van kiváló teljesítmény. Az emberi közösségek, az emberi test akkor működik optimálisan, fenntarthatóan, ha tápláló emberi kapcsolatok veszik körül.
Ha átküldünk egy dolgozót egy másik sorra, egy másik műszakba, akkor nem az izgatja, hogy ott vajon mennyire másak a gépek, a folyamatok. Az „stresszeli”, hogy vajon olyan közösségbe, olyan vezető mellé kerül-e, aki elfogadja, befogadja őt!
Vedd észre, te hol vagy az idegrendszered létráján! Csak akkor tudsz biztonságot sugározni a csapatodnak, ha te is a létra tetején, a társas kapcsolódás szintjén vagy!
Ha biztonságot, pozitív energiát tudsz sugározni munkatársaidnak, akkor fognak követni. Ha jó közösséget tudsz kialakítani, akkor leszel olyan vezető, hogy mindenki a te csapatodban akar majd dolgozni!
Persze könnyű azt mondani, hogy tanulj meg a vegetatív idegrendszered létráján járni! Ha érdekel a dolog, várunk a „Hogyan maradjak pozitív ennyi negatív hatás közepette?” című stresszkezelő programunkon. Itt bővebben megismerheted, hogyan tudod a saját és a csapatod hangulatát alakítani.
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Ha szimpatikus a gondolkodásmódunk, kérlek, nézd át képzési programjainkat!
Válság idején az autokrata vezetői stílus a legmegfelelőbb? Az első, zsigeri válaszunk az lehetne, hogy igen, eljött az autokrata vezetői stílus kora, hisz a helyzet
Mit jelent a hallgatni arany egy autokrata vezető mellett és mit a dolgozók bevonására építő vezető mellett? A hallgatni arany közmondás régen is igaz volt
A vezető sikerességének legnagyobb ellensége az ego! De mi is az az ego? Nem más, mint egészségtelen mértékben hinni saját fontosságunkban Az, amikor
Mi fán terem az ideális csapattag? A csapatépítő tréningjeink és a vezetőképzések során gyakran felmerül a kérdés, milyen az ideális csapattag. Bizonyára nem meglepő, hogy önmagát
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.
