Vezetők figyelem! Most kell lerakni a poszttraumás növekedés alapjait

Vezetők! Most kell lerakni a poszttraumás növekedés alapjait

Poszttraumás növekedés = fejlődni a válsággal, a nehézségekkel, a traumákkal való megküzdéstől

A poszttraumás növekedés egy pozitív pszichológiai változás, ami a különlegesen nehéz élethelyzetekkel való megküzdés következményeként alakul ki. Két, pozitív pszichológiával foglalkozó kutató, Richard G. Tedeschi és Lawrence Calhoun vezette be a fogalmat a 90-es évek közepén. Azt tapasztalták, hogy akik poszttraumás fejlődést élek át, azoknak növekedett az ellenálló képességük, a rezilienciájuk. Oly annyira, hogy a legtöbben környezetük elismerését is kivívták.

Mi az operatív vezetők, műszakvezetők, csoportvezetők képzésével foglalkozunk, így a poszttraumás növekedést olyan szempontból szeretném górcső alá venni, hogy a vezetői hierarchia alsó szintjein lévő vezetők mit tehetnek, hogy csapatuk megerősödjön a válság okozta nehézségekkel való megküzdéstől.
Eddig is amellett érveltem, hogy a dolgozókat közvetlenül irányító operatív vezetőknek megnőtt a válság során a szerepük. A poszttraumás fejlődés szakirodalmát áttanulmányozva még az eddiginél is nagyobb felelősséget/lehetőséget látok a frontvonali vezetők kezében.

Vezetők! Most kell lerakni a poszttraumás növekedés alapjait
A poszttraumás növekedés alapjait még a válság során kell lerakniuk a vezetőknek!

 

Azok között, akik poszttraumás növekedést éltek meg, a kutatók 5 területen találtak változást.

A társas kapcsolataik elmélyültek – aktívabb és erősseb társas kapcsolatokat alakítottak ki a válság elmúltával. Több időt töltöttek el szeretteikkel, azokkal az emberekkel, akiket kedveltek.

Új életlehetőségeket ismertek fel – mind személyes, mind szakmai területen.

Érzelmileg megerősödtek, növekedett az önbecsülésük azáltal, hogy megtapasztalták, minden nehézség ellenére meg tudták állni a helyüket.

Erősebb spirituális kapcsolatokat alakítottak ki – akár úgy, hogy vallási meggyőződésük erősödött, akár úgy, hogy megértették, elfogadták, vannak náluk is nagyobb erők, melyek hatnak a sorsukra.

Megváltozott az életfilozófiájuk, megerősödött az élet iránti tiszteletük – egyrészt az élet, a természet csodáját jobban megélték, másrészt elkezdték jobban értékelni mindazt, amijük van és hálásnak lenni az iránt, amit a sorstól kaptak.

A poszttraumás növekedés 5 területe

Jó hír, hogy a kutatók szerint a traumák ellenére az emberek többsége a fenti terület valamelyikén változást ért el. Sokan több területen is fejlődést tapasztaltak.

 

Mit tudnak tenni a műszakvezetők, csoportvezetők saját poszttraumás fejlődésük megalapozása érdekében?

Nemrég külön írásban foglalkoztunk azzal, mennyire fontos, hogy magukkal törődjenek, magukat fejlesszék a vezetők. A nehézségekkel való megküzdés kapcsán írtunk a Stockdale paradoxonról és a sztoikusoktól ismert hatókörök elemzését ajánlottuk a vezetők figyelmébe. Az operatív vezetők számára külön online programunk van. E program abban segíti őket, hogy minden nehézség, kihívás ellenére eltéríthetetlenek legyenek céljaiktól. Éppen ezért, most az írás fókuszát tovább csökkentem.

Emberséges vezetők - poszttraumás növekedés - operatív vezetők

 

Mit tudnak tenni a frontvonali vezetők beosztottaik, csapataik poszttraumás fejlődése érdekében?

A poszttraumás növekedés alapjait még a válság alatt érdemes lerakni. Ha a poszttraumás növekedés apró jeleit észre tudják venni a vezetők, akkor arra tudatosan rá tudnak erősíteni. Persze ehhez az kell, hogy a napi problémák menedzselése, a célszámok elérése mellett még erre is tudjanak figyelni. Mindez a figyelem a tapasztalatom szerint kevés időt igényel, inkább egy kis szemléletmód váltást.

Tudom, hogy ez pokoli nehéz, de nézzünk pár gyakorlati példát.

 

A társas kapcsolatok elmélyülése, a bajtársiasság szellemiségének erősítése

Ahol a válság alatt gyakorlatorientált vezetőképző műhelymunkákat tartottunk, illetve ahol jelenleg is online mentorálást tartunk, arról számoltak be a vezetők, hogy a válság hatására erősödött a közösség, kevesebb a szervezeti egységek közötti konfliktus. Nos, ez jó alap a poszttraumás növekedéshez. Fontos, hogy a vezetők megtartsák, tudatosan erősítsék, ápolják a válság során megerősödött kapcsolataikat.

Ha a csapat aznap nem érte el a kitűzött célt, de nem hátráltak meg a nehézségek előtt és vállvetve küzdöttek azért, hogy az adott helyzetből kihozzák a legjobbat, akkor azt a vezetetőnek észre kell vennie és el kell ismernie. Sok vezető sajnos ezt szó nélkül hagyja, mondván „Csak az eredmények érdekelnek, az izzadságszag nem!” Azt is hallottuk közvetlen vezetőtől, hogy „Nem akarom szónoklatokkal terhelni a csapatot!”, meg hogy  „A dolgozók mennének már haza, nem érdekli őket, amit mondok.”

Nézetem szerint, a közös célokért való megküzdést nem hagyhatja szó nélkül a vezető. Nem kell túlbeszélnie, néha elég egy összenézés, egy rövid mondat, egy nem verbális kommunikációs jelzés, de legyen valami! A Carlol Dweck féle fejlődő szemléletmód erősödéséhez, az Amy Edmondson féle pszichológiai biztonság kialakulásához fontos, hogy a vezető értékelje az akarást, a közös erőfeszítést.
Ez olyan, mint amikor a mérkőzés során a játékosok mindent megtettek a győzelem érdekében, betartották az edző iránymutatásait, mégis kikaptak. Jürgen Klopp és az érzelmi intelligencia kapcsán elmélkedtünk erről a helyzetről.

 

Új lehetőségek felismerése

Hadd mondjak erre egy konkrét példát. Egy cégnél, ahol vezetőképzést tartunk, a válság hatására kénytelen voltak a nagy sorozatszámú termelésről átállni a kisebb sorozatokra. Ez természetesen több átállást, több munkát, több stresszt jelentett. A közvetlen vezetőknek szinte mindennap értelmezniük kellett ezt a helyzetet a dolgozók számára. Be kellett mutatniuk, hogy a kisebb sorozatok új üzleti lehetőséget, biztosabb megélhetést és nagyobb szakmai kihívást jelentenek számukra.

A cégen belüli történések értelmezése a vezetők, elsősorban a dolgozókkal a legtöbb időt eltöltő közvetlen vezetők napi feladatához tartozik. (Sok felsővezető sajnos ezt nem tudja, mert nem tapasztalja közvetlenül a dolgozók problémáit, észjárását, viselkedését!)

 

Érzelmi megerősödés, az önbecsülés növekedésének elősegítése.

Nem új, hogy az operatív vezetőknek meg kell ismerniük beosztottaikat, hogy folyamatosan figyelni kell rájuk. Mindig örülök, ha azt tapasztalom, hogy egy műszakvezető, egy csoportvezető a dolgozók arckifejezéséből, testtartásából látja, hogy ki az, aki maga alatt van, kihez kell rövid időre odamennie.

Az a kérésem az operatív vezetőktől, ha látják valakin, hogy „bírja a gyűrődést”, akkor azt ismerjék el, adjanak számukra pozitív megerősítést. Próbálják elkerülni, az „azt a lovat ütjük, amelyik húz” néven ismert jelenséget.
Azon dolgozók esetében, akiket megvisel a válság, a vezetőktől azt kérem, szakítsanak kis időt a beszélgetésre.  Lehet, hogy nem tudnak segíteni a dolgozó cégen kívüli helyzetén, de a vezető empátiájának, figyelmének önmagában is stresszoldó hatása van. Tudom, a vezető egyik legszűkebb erőforrása az ideje, de kérem, fogják fel ezeket a beszélgetéseket úgy, mint a poszttraumás növekedés előkészítését.

Talán a válság alatt érdemes picit jobban engedni a dolgozók egymás közötti beszélgetését, hogy egymást támogassák – persze figyelve arra, hogy a beszélgetés ne menjen a munka rovására.

 

A spiritualitás megerősödés

A kutatók a spirituális fejlődést nem szűkítik le a vallásosság elmélyülésére. Ők spiritualitásnak tekintik, pl. ha felismerjük, elfogadjuk, megértjük, hogy vannak nálunk hatalmasabb és általunk nem kontrollálható erők. Szintén a spiritualitáshoz tartozik, ha saját magunkon túlmutató célokat szolgálunk.

A mindennapi munkahelyi megküzdések kapcsán a közvetlen vezetőknek érdemes ráerősíteniük az alázat fontosságára, a túlzott elbizakodottságtól való tartózkodásra, az intellektuális szerénység fontosságára. Ha folyamatosan fejlődünk és igyekszünk alkalmazkodni a változásokhoz, ha azokat kihívásként, feladatként felfogjuk fel, és nem sorscsapásként, akkor minden bizonnyal jó alapot teremtünk a poszttraumás fejlődésnek.

 

Az élet iránti tisztelet megerősödése

Az emberi elme elsősorban a negatívumokat veszi észre. Az is emberi mivoltunk sajátossága, hogy állandóan azt figyeljük, hol állunk a „sorban”, kinek megy jobban a sora. Szerintem ezeket a jelenségeket az operatív vezetők is ismerik, naponta tapasztalják a dolgozók viselkedésében. 
Arra kérem a frontvonali vezetőket, hogy a poszttraumás növekedés megalapozását elősegítő mentális tornagyakorlatként fogják fel, hogy a dolgozók figyelmét nap mint nap arra kell irányítaniuk, hogy örüljenek annak, ami a cégüknél adott, de amit amúgy természetesnek vesznek. Ez persze minden cégnél más és más. Van ahol az egészséges munkakörnyezet adott, van ahol az ergonomikus környezet, van ahol a szociális ellátások, van ahol a jó csapatlégkör – minden vezető tud találni ilyet.
Talán arra is rácsodálkoznunk, milyen szép helyen, milyen szép országban élünk.

 

A poszttraumás fejlődésről szóló írásunk összefoglalása

Nietzsche óta tudjuk, ami nem öl meg, az megerősít!
A pozitív pszichológia eredményei révén ma már fogalmunk is van erre a jelenségre. Tudjuk, milyen hozzáállásra, mentális gyakorlatokra van szükségünk. Tudjuk, mit tudunk saját hatáskörben tenni azért, hogy a nehézségektől való megküzdéstől megerősödjünk.

Munkára fel barátaim!

 

Vélemény?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .