Felkészülhetünk-e a jövőre úgy is, hogy nem tudjuk, pontosan mi fog történni - vezetőképzés

Felkészülhetünk-e a jövőre úgy is, hogy nem tudjuk mi fog történni?

Felkészülhetünk-e a jövőre, felkészülhetünk-e 2021-re a sok-sok bizonytalanság közepette?

 

Biztos vagyok benne, hogy az ünnepek alatti feltöltődés során szinte mindannyiunkban felvetődött a kérdés: Mit hoz 2021? Mit kellene tennem, hogy túléljem, vagy esetleg a túlélésen túl pszichológiailag, anyagilag megerősödve jöjjek ki a válságból?
A válaszok megtalálásához szeretnék hozzájárulni tréneri tapasztalatommal, ajánlásommal, melyet én magam nehezen tudtam jól formázott mondatba önteni.  Margaret Wheatley rendszergondolkodót hívom segítségül, bízva abban, hogy az ő szavai nagyobb hangsúlyt adnak mondandómnak. Wheatley szerint:

 

 „Az ismeretlenre való felkészülés elsődleges módja, hogy gondozzuk a kapcsolatainkat, hogy minél jobban megismerjük egymást és megbízzunk egymásban.”

 

A kapcsolatok persze mindig a másik félen is múlnak, de a sztoikus filozófia ismeretében tudjuk, hogy a lényeg az, hogy ami rajtunk múlik, azt tegyük meg. Építsük, tartsuk karban, fejlesszük kapcsolatainkat a családunkon, a munkahelyünkön belül, a közösségeinken belül és a külföldi partnereinkkel is. Lássuk befektetésnek, invesztáljunk időt és energiát kapcsolataink fejlesztésébe. A „felkészülhetünk-e a jövőre” kérdésre az egyik legfontosabb válasz tehát a kapcsolatépítés!

 

Az (üzleti) életben a jó, bizalmi kapcsolatok révén tudunk fennmaradni, boldogulni, fejlődni.

Mi a múlt évben elsősorban ott tudtunk képzéseket, workshopokat tartani, ahol az évek során jó kapcsolatokat alakítottunk ki a partnereinkkel. Én, mint tréner, azért tudtam fejlődni, mert olyan kapcsolataim, mestereim, barátaim voltak, vannak, mint dr. Frank Cardelle, dr. Bíró Gyula, dr. Orosdy Béla, vagy Pallag Tibor – hogy csak pár nevet említsek a hosszú sorból. Azért merek ma mentorkodni, mert ott vannak előttem a mestereim példái, és a képzéseim során megismert sok-sok érett, bölcs vezető, akiket modellezhettem.
Az üzleti életben a jó, bizalmi kapcsolatok fontosságát az üzleti klubok sikerei is mutatják.
A covid elleni vakcina gyors kidolgozásához hozzájárult a kutatók közötti bizalmi kapcsolat, hogy meg merték osztani egymással kutatásaikat. A kapcsolatépítés nem véletlenül az egyik vezetői kulcs kompetencia. A „felkészülhetünk-e a jövőre” kérdésre a munkahelyeken is a munkahelyi, bizalmi kapcsolatok fejlesztése a legfontosabb válasz.

 

A jó, bizalmi kapcsolatok nélkülözhetetlenek a kiváló céges eredményekhez is! 

Számos kutatás, többek között a Gallup kutatásai, melyek az általunk is nagyon kedvelt Q12 munkahelyi elkötelezettség, munkahelyi elégedettség kérdőívet eredményezték, tudományos igénnyel bebizonyították, hogy a jó, bizalmi munkahelyi kapcsolatok nélkülözhetetlenek a kiváló eredményekhez. Mégis ma rendkívül sok félreértést, bizonytalanságot tapasztalok, mind a csoportvezetőknek, műszakvezetőknek, frontvonali vezetőknek tartott tréningjeinken, mind a tréningjeink előkészítése során, amikor cégtulajdonosokkal, cégvezetőkkel tárgyalunk. 

Jó, bizalmi munkahelyi kapcsolatok = „ólmeleg”? 

  • Sok csoportvezetőtől, műszakvezetőtől hallom, hogy attól fél, hogyha jobb kapcsolatra törekszik a beosztottjaival, azt a dolgozók ki fogják használni és engedményeket kérnek.
  • Tapasztalom azt is, hogy felsővezetők a jó kapcsolatot, a munkatársakkal való kapcsolatépítést feleslegesnek tartják, mert az rabolja az időt az érdemi munkától.
  • „Ha jó a kapcsolatom, ha közel engedek valakit magamhoz, akkor tőle nem tudok követelni!”
  • „Ha jó a kapcsolatom a dolgozókkal, esetleg elismerem őket, akkor nem tartanak elég erős vezetőnek!”
  • Volt olyan vezető, aki azért nem akart jó kapcsolatra törekedni, mert attól tartott, hogy a dolgozók azt úgy fogják fel, hogy ő manipulálni akarja őket.
  • A jó munkahelyi kapcsolatok kapcsán leginkább az „ólmeleg” kifejezést hallom felső vezetőktől.
  • Érdekes adalék, hogy sokszor azok is, akik azt hangoztatják, hogy ”Ez egy munkahely, ide dolgozni járunk, nem barátkozni!”, szóval velük is gyakran előfordul, hogy életük párját a munkahelyükön találják meg.

 

Mi lehet e félreértések gyökere?
A zsigereinkben hordozott múlt!

Meggyőződésem az, hogy vezetőként, beosztottként zsigereinkben hordozzuk az elmúlt században a cégek sikereihez hozzájáruló tranzakciós vezetői stílust, mely a hatalmi hierarchiára épült. A vezető irányít, ellenőriz, ha kell, akkor büntet vagy jutalmaz; a dolgozók pedig engedelmesen végrehajtanak. A cég és a munkavállaló közötti kapcsolatot a munkaszerződés szabályozza: a dolgozó eladja a munkaidejét, munkaerejét, cserébe fizetést kap. A munkautasítások, SOP-k leírják, mi a dolgozó feladata, és azt kell csinálnia. Pont. Ha nem tetszik, el lehet menni! A tranzakciós vezetői stílusban nem szempont a jó, bizalmi munkahelyi kapcsolatok kialakítása.
Persze a dolgozók is megtanulták, hogyan kell viselkedni a tranzakciós vezetői stílus mellett. Szemtől szembe a vezetővel bólogatni, ha nincs ott a vezető, akkor meg a legkevesebb energiát beletenni a munkába, semmiről nem tudni, mindenért panaszkodni, mindig a vezető utasításaira várni.

A múlt sikerei lesznek a jövő sírásói!

Mondja egy másik rendszergondolkodó, Jamshid Gharajedaghi. A múlt században a cégek sikeréhez alapvetően hozzájárult a tranzakciós vezetői stílus. Mára azonban nagyot változott a világ. Sokkal komplexebb lett, és a komplexitásnak mások a törvényei, mint a bonyolult világnak.

A Facebook, Youtube, Twitter nemzedék a KövetemNem követem; lájkolom, nem lájkolom gomb használatához szokott hozzá. Ha tetszik valami nekik, érdekesnek, izgalmasnak találják, akkor követik, ha nem, akkor mást követnek.
Felkészülhetünk-e a jövőre - jó, bizalmi munkahelyi kapcsolatok

 

Az emberek vezetése tanulható, tanulandó szakma.

 A ma vezetőinek meg kell tanulniuk a participatív, a dolgozók bevonására épülő vezetői stílusokat, melyek alapja a jó, bizalmi munkahelyi kapcsolatok kialakítása. A jó, bizalmi munkahelyi kapcsolatok; a vonzó jövőkép, az eredményfókusz és a rendíthetetlen következetesség vezethet a cégek sikereihez A covid válság talán egy rövid időre újra visszahozza a divatba a tranzakciós vezetői stílust, de meggyőződésem, a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a jövő egyértelműen a participatív vezetői stílusoké lesz. Az új vezetői stílust, annak szemléletmódját, kompetenciáit azonban meg kell tanulni, illetve vele párhuzamosan „ki kell tanulni” (unlearn) a régi vezetői stílusból.
A „felkészülhetünk-e a jövőre” kérdés kapcsán a vezetők számára a legfontosabb a participatív vezetési stílus megtanulása. Megjegyzem, az évszázad elején a kor egyik legkiválóbb cégének a NOKIA-nak a bukását feldolgozó tanulmány is hasonló megállapításokra jutott.

A Nokia bukásának története - gyakorlatorientált vezetőképzés

 

A szavak szintjén, retorikai szinten már megy a participatív vezetés!

Ma a legtöbbször azt tapasztalom, hogy egy vezető hangzatosan, a participatív vezetői stílust hirdeti meg. Ugyanakkor, főleg problémák, konfliktusok esetén elő, elő bukkan a tranzakciós stílus, ami aztán elhitelteleníti a békeidőben alkalmazott participatív vezetői stílust. Békeidőben hangoztathatja a vezető, hogy  „Ha két ember ugyanazt gondolja, akkor valaki felesleges!”, ezzel jelezve, hogy volt tréningen és tudja, hasznosak a konstruktív viták, hogy a szervezet a legjobb megoldásokat megtalálja. Konfliktusos időben azonban, ha valaki ellenvéleményt, kételyt fogalmaz meg, akkor viszont a „Látom, te nem akarod tolni a közös szekeret!” megjegyzést teszi.

 

Felkészülhetünk-e a jövőre, felkészülhetünk-e 2021-re a sok-sok bizonytalanság közepette?

Összefoglalva IGEN! A legfontosabb teendőnk ehhez, hogy megtanuljuk még tudatosabban építeni kapcsolatainkat, mind egyének, mind vezetők, mind követők egyaránt. Tanuljunk meg úgy élni, gondolkodni, viselkedni, hogy a környezetünk szívesen kövessen bennünket, szívesen figyeljen arra, amit mondunk.

Felkészülhetünk-e a jövőre - jó, bizalmi kapcsolatok

 

A kapcsolatok fontosságáról a Munkaerőpiac oldalon is megjelent két írásunk itt és itt. Azokat is ajánlom olvasóink figyelmébe.

1 thought on “Felkészülhetünk-e a jövőre úgy is, hogy nem tudjuk mi fog történni?”

  1. Nagyon egyetértek az átfogó, alapos, elgondolkoztató írásoddal! De remélem, ez nem azt jelenti, hogy “Ha két ember ugyanazt gondolja, akkor valaki felesleges” 🙂

Vélemény?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .