Kedves Vezetők!
Sokszor halljuk frontvonali és középvezetői tréningjeinken a panaszt: „Ezek a fiatalok csak a telefonjukat nyomkodják, nincs bennük kitartás, felelősségérzet.” Értem a frusztrációt, a vezetők zöme napi szinten találkozik ezzel a jelenséggel.
De mielőtt tovább korholnánk a fiatalokat, érdemes meghallgatni Yuval Noah Harari, korunk egyik legélesebb eszű gondolkodójának magyarázatát. Ha van fél órátok, hallgassátok meg előadását, ha nincs, olvassátok el az előadásról készült alábbi jegyzetünket!
Harari szerint a mai fiatalok élete alapvetően más – és sok szempontból nehezebb –, mint a miénk vagy szüleinké, nagyszüleinké volt.
Száz évvel ezelőtt egy földműves tudta, ki ő, mi a helye a világban. Szüleitől, nagyszüleitől elleste, milyen évszakban mit kell csinálnia, mikor kell vetni és aratni. Biztos lehetett benne, hogy ő is olyan életet fog élni, mint a szülei.
Tudta, vasárnap pihennie kell és templomban a helye, ahol újra és újra meghallgathatta az „életet” megmagyarázó, felemelő bibliai történeteket.
Ha valami nehézség, balsors érte, akkor tudta, hogy a Nagy Rendszergazdától kapta a feladatot, amit, ha jól elvégez, elvisel, akkor a túlvilágon jutalomban fog részesülni.
A biztos identitás, az erős közösségi kapcsolatok, a munka és az élet értelme adottak voltak – generációkon át tesztelt keretek között alakultak ki.
Ehhez képest ma egy fiatalnak szinte minden reggel újra fel kell építenie önmagát! Ezer influenszer közül kell választania, kinek, mit higgyen el.
El kellene döntenie, hogy a száz karrierút közül melyiket válassza (amelyik öt év múlva talán nem is létezik). Állandóan változó, zömében online kapcsolatokban kell navigálnia, ahol pl. a baráti kapcsolat, a romantikus szerelem fogalma is újradefiniálódik.
Korlátlan információ, korlátlan lehetőség – de korlátlan felelősség és állandó bizonytalanság is. Nem csoda, ha néha a telefonba menekülnek.
Harari szerint egy olyan válság kezd kibontakozni 2026-tól kezdődően, ami nem gazdasági lesz, hanem „érzelmi válság”. A GDP, a tőzsde, a munkanélküliségi ráta talán rendben lesz, mégis milliók érezhetik egyszerre, hogy nincs értelme annak, amit csinálnak.
A depresszió, szorongás, kiégés, öngyilkossági ráta már most rekordokat dönt a fiatalok körében. Egy fiatal frontvonali vezető elég ingerülten azt mondta a vezetői tréningünkön, hogy „Nekem azért kell ütnöm a csapatomat, hogy valamelyik milliárdos zsebét még jobban megtömjük!”
Harari szerint a vallás, a nemzet, a szocializmus, és a kapitalizmus „dolgozz keményen, fogyassz sokat és boldog leszel” ígérete is mind elvesztették erejüket. Már nincs univerzális válasz arra, miért keljünk fel reggel.
Ne csodálkozzunk, ha a mai fiatalok nem lelkesednek azért a célért, hogy „valamelyik milliárdos zsebét jobban tömjék meg”. Közösséget és értelmes célokat akarnak.
Az algoritmusok buborékokba zárnak minket, a folyamatos üzenetek széttöredezik a figyelmet, a felületes digitális interakciók aláássák a mély emberi kapcsolatokat.
Paradoxon: soha nem voltunk ennyire összekötve, összehálózva egymással, mégis rekordmagas a magányos emberek száma.
Ugyanakkor Harari hangsúlyozza a hatalmas lehetőséget is. Először a történelemben oldottuk meg nagy tömegek számára az alapvető túlélési problémákat: nem éhezünk, nem halunk meg tömegesen fertőző betegségekben.
Most először van kapacitásunk arra, hogy ne csak a termelésre, a hatékonyságra, a profitra koncentráljunk, hanem a közösségek megerősítésére, az értelmes munkára és a lelki jóllétünkre is. Ez óriási történelmi esély.
Nem csak a fiataloknak nehéz ez a világ – mindannyiunknak szüksége van értelmes, másokat szolgáló munkára és erős, támogató közösségekre. Tapasztalt vezetőktől is egyre gyakrabban halljuk: „Ki akarok lépni ebből a mókuskerékből.” A hatékonyság és a profit oltárán feláldoztuk a közösséget, a munka értelmét. A profit mellé meg megkaptuk a kiégést, a demotiváltságot!
A feladatunk ezért nem az, hogy még jobban szidjuk a fiatalokat (vagy egymást, esetleg a vetlásokat vagy a szelényeket)! Sokkal inkább az, hogy értsük meg egymást, értsük meg alapvető emberi szükségleteinket, a közösségek, a megváltozó világ működésének törvényszerűségeit és segítsünk olyan munkahelyeket létrehozni, amelyek eredményesek ÉS ahol az emberek szívesen dolgoznak.
Mutassunk példát mély emberi kapcsolatok kiépítésével, adjunk teret őszinte beszélgetéseknek, és építsünk olyan közösségeket, ahol nem csak teljesíteni kell, hanem ahova tartozni is jó.
A Fast Company, a feltörekvő és gyorsan fejlődő cégek lapja, év eleji számában amellett érvel, hogy a következő években a befektetők bizalma átalakul.
Azokban a cégekben fognak hinni és azokba fognak befektetni, amelyek nem pusztán jól hangzó üzenetekben fogalmazzák meg jövőképüket, küldetésüket és értékeiket, hanem azokban, amelyek valóban ezek szerint éreznek, gondolkodnak és cselekszenek.
2026-ban is várunk a „Légy olyan vezető, akinek mindenki a csapatában akar tartozni!” című vezetői programunkon.
Maradj kíváncsi, maradj szerény!
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
„Tréningjeinken egyre többen mondják: a coaching stílusú vezető rendes, de gyenge. Az erőskezű, gyorsan döntő vezető az igazi. A pszichológia ezt „jó fiú paradoxonnak” hívja: az empatikus, bevonó vezető nem sugároz dominanciajeleket – ezért gyengének bélyegzik. Miközben hosszú távon éppen ő vezeti sikerre a csapatát.”
A trillió dolláros coach – egy túlzó, fellengzős elnevezés? Nos, egyáltalán nem! Eric Schmidt és Jonathan Rosenberg könyvéből kiderül, hogy szilicumvölgyi tech óriások vezetőinek,
A 18 másodperces vezető fogalmát Tom Peterstől hallottam. Állítólag az USÁ-ban végzett kutatások szerint az orvosok 18 másodpercig tűrik, hogy a beteg beszéljen
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Nullam sodales urna id eros laoreet vestibulum. Phasellus aliquet velit sed arcu feugiat ultricies. Sed sit amet
