Miért nehéz kimondani, hogy „Nem tudom!”
A „Nem tudom!” kimondásakor sokunknak az iskolai felelés jut eszünkbe. A tanár kérdezett, mindenki ránk figyelt és bizony ciki volt azt mondani a kérdésre, hogy „Nem tudom!” Hasonló kellemetlen helyzet lehet, ha a főnök kérdez valamit és be kell ismerni, hogy nem tudjuk a választ. Fordítva is ciki lehet, ha egy beosztott kérdez fontos szakmai kérdést és a főnök nem tudja a választ.
Mi a „nem tudom” ellenpólusa?
A „nem tudom” ellenpólusa a „biztos vagyok benne”. A mai polarizált világban rengetegen úgy vélik, biztos, megalapozott a tudásuk. Tudom, ki felelős a háborúért, ki miatt van infláció, ki robbantotta fel a csővezetéket, honnan indult a COVID, hogyan kellene irányítani az országot, a céget, mit csinál rosszul a főnököm, a munkatársam, a párom, kik felelnek a nyűgjeimért.
Az efféle magabiztosság szemléletes bizonyítéka a Dunning Kruger hatásnak. A vélt tudás magabiztosságot, jó érzéseket ad, de gyors ítélkezésekhez vezet. Leállíthatja a párbeszédet, megöli a kíváncsiságot és utat nyit a gyűlölködésnek, ellenségeskedésnek.
Az autokrata vezető mindig, minden területen határozott akar lenni és természetesen mindenre is tudja a választ. Ilyenkor jönnek az átgondolatlan tűzoltások, amelyek hatása még több problémát okoz, igaz azt majd a jövőben.
Amellett szeretnék érvelni, hogy a mai komplex világban van, amikor a legbölcsebb válasz a „Nem tudom”
A mai komplex, gyorsan változó világban még inkább érvényes ránk a vak indiaiak és az elefánt esete. A mai szervezetekben a dolgozók egyre szűkebb területhez kell, hogy egyre jobban értsenek, így még kevésbé látják az „elefántot”, az „egészet”. Sőt valójában az „elefántot” senki sem látja, hanem az egyes részterületek észlelése alapján kell közösen összeraknunk. Ugyanakkor egyre fontosabb, hogy mindenki el tudja képzelni az „egészet”, mert végül is az adja meg a munka értelmét.
Ha egy komplex problémával állunk szemben, nyugodtan, lelkiismeretfurdalás nélkül valljuk be, ha nem tudjuk egyből, mi a probléma oka, nem tudjuk, mi lehet a legjobb megoldás. A lényeg, hogy utána kíváncsian forduljunk a többiek felé és kezdjük el a párbeszédet, a közös problémamegoldást.
Persze, ha úgy véljük, megalapozott tudásunk van egy témában, akkor is legyünk nyitottak a párbeszédre. A megalapozott tudás intellektuális szerénységgel, a párbeszédre való nyitottsággal és befolyásolási képességgel párosulva érheti el a hatását.
A „Nem tudom!” kimondása talán a felsővezetők számára a legnehezebb.
Még mindig él a követőkben, hogy a főnök mindent tud, mindenhez is ért, mindent átlát. A mai szervezetek azonban nem egyelméjű szervezetek, a mai szervezetek vezetése nem „one man show”. A korszerű komplex szervezetek többelméjű szervezetek, ahol a vezetők feladata inkább az ész mozgatás, mintsem az ész osztás.
A vezetőknek persze nem könnyű a Nem tudom felvállalása, ha a követők nem állnak ki a saját nézeteik mellett, ha várják az ész osztást, ha várják, hogy a problémáikat más oldja meg.
Kérdésem Hozzád kedves olvasó:
- Szerinted milyen körülmények között a legbölcsebb válasz a „nem tudom”?
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
