Miért szimpatikus nekem, hogy a „felépíteni egy fiatalt” fogalom divatossá válik?
Mert, ha lesz a fiatalok fejlesztésére egy új divatszavunk, akkor remélem, sikeresebben tudjuk felhívni a szülők, oktatók, cégek figyelmet arra, hogy érdemes a fiatalokkal érdemben foglalkozni.
Érdemes a generációelmélet mocsarából kimászni és az „Ezeket semmi nem érdekli, csak a telefonnyomkodás!” álláspontot elfelejteni.
Abban nem bízom, hogy az oktatási rendszer hamar meg fog változni. Bízom abban, hogy a profitnyomás alatt élő, innovációs kényszerben lévő cégek viszont igen. Továbbá abban bízom, hogy egyre több céges Akadémia jön létre, egyre több cég vág bele a duális képzésbe és alkalmazza a Grant-féle karakterépítést.
Csak egy dolog van, mi erősebb a világ összes hadseregénél: egy ötlet, aminek eljött az ideje.
Mondta Victor Hugo. Én remélem, hogy a „fiatalokat fel kell építeni” ötletnek most jött el az ideje!
Végül is Grant nem mond új dolgokat. A múlt század második felének sikeredzője John Wooden egész életében a játékosok jellemének építését tartotta legfőbb feladatának. Nézd csak meg az előadását.
John Hattie oktatáskutató évekkel ezelőtt már amellett érvelt, hogy a mélytudáshoz olyan tananyagot kell összeállítani, amely érdekes és fokozatosan terheli, fejleszti a diákot, fokozatosan teszi képessé a tudás megszerzéséhez szükséges kitartásra, erőfeszítésre.
Több évtizedes tréneri pályafutásom során én is azt tapasztaltam, amit most Grant megerősített.
Hosszútávon azok lesznek sikeresek, akik megküzdenek a nehézségekkel. Amikor vezetőképeseinken megbeszéljük, hogy ki mit hozott otthonról, akkor a sikeres, pozitív energiát sugárzó vezetőktől a legtöbbször kétféle történetet hallunk.
Az egyik úgy szokott kezdődni, hogy „Én a szüleimtől, nagyszüleimtől azt láttam, hogy…”; „A kedvenc tanárom azt szokta mondani, hogy …” A történetekből a mesélővel törődő, a mesélő által tisztelt felnőtt személy képe bontakozik ki.
A másik pedig úgy, hogy „Eldöntöttem, én akkor is megmutatom, hogy… !” Ők azok, akik lehetetlen sorsuk ellenére maguk erejéből küzdöttek meg a nehézségekkel. Elvált, elhunyt, alkoholista szülők, nevelőszülők. „Nem lesz belőled semmi!”-vel motiváló tanárok, főnökök, felnőttek!
Rengeteg tehetséges fiatal van az országban, megérdemelnék, hogy megkapják a támogatást, hogy csiszolatlan gyémántól csiszolt gyémánttá váljanak! Mi más lehetne még fontosabb nemzeti ügy, mint ez?
Ha érdekel, hogy mi, hogyan építjük fel a pályakezdő vezetőket, hogyan támogatjuk a céges oktatókat, kérlek, keress meg!
Kérdésem Hozzád, kedves olvasó:
- Téged segített abban valaki, hogy felépítsd magadat?
- Te hány fiatalt tudtál felépíteni?
- Mi volt a titok nyitja?
Barátsággal!

Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Ha nem akarsz állni, amikor futnak a percek akkor: