Sokak számára úgy tűnhet, hogy az asszertív kommunikáció, a win-win, nyertes-nyertes szemléletmód napjainkban „nem működik”.
A közéletet nézve, a közösségi média megjegyzéseit böngészve úgy tűnhet, ha ma hallatni akarjuk a hangunkat, problémákat akarunk megoldani, újból elő kell venni az agresszivitást, a Machiavelli féle, „a cél szentesíti az eszközt!” gondolkodásmódot.
A decemberi vezetői tréningjeink szerepjátékaiban pl. a „Kicsi, ideges vagy?!” kérdés volt a legnépszerűbb! Szerencsére még humornak szánva!
A fenti példám alapján úgy gondolom, igen, ez elkerülhetetlen. De ezzel együtt azt remélem, napjaink korszerű cégei ugyanúgy megoldják e kihívást, mint minden más külső piaci kihívást.
Az autokrata vezetői stílus mellett rövid időn belül visszatér az a szervezeti kultúra, ami ellen évtizedekig küzdöttek a cégek.
Visszatér a vezetők, a szervezeti egységeik közötti nyílt és burkolt hatalmi harc az erőforrásokért, a befolyásért. A harcnak kevés nyertese és sok vesztese lesz.
A vesztesek minden erejükkel, rafinériájukkal elkezdenek ártani a győzteseknek. Csak idő kérdése a vesztes-vesztes helyzet kialakulása.
(Ezt a folyamatot számtalan kutatás írja le. Lásd írásunkat a NOKIA bukásáról, a vesztes-vesztes kapcsolatokról, illetve arról, hogy a múlt sikerei a jövő sírásói lesznek.)
A harc „lecsorog” a szervezet széleire, ahol az emberek beindítják a „védd a segged! stratégiát” és azt érvényre juttató kommunikációs eszközeik széles tárházát:
Leüvölteni másikat, a másikba belé fojtani a szót, kinevetni, megalázni a másképpen gondolkodókat, a gyengébbeket, zsigeri szinten jó érzést okozhat.
Jó érzés lehet feladatokat osztogatni és a végrehajtás során problémákkal küszködőket azzal vádolni, hogy nem csapajátékosok, nem húzzák a közös szekeret.
Agresszivitással rövid időre erősnek, magabiztosnak érezhetjük magunkat és ki ne szeretne erősnek és magabiztosnak látszani?! A vendetta nem véletlenül maradt velünk.
A vezetők nyíltan élhetik ki agresszivitásukat, nyíltan tudnak kiabálni.
A dolgozóknak marad a rejtett agresszivitás. Tudatlannak tudják tettetni magukat, valamint rejtett hibákat csinálni a gépekben, folyamatokban.
Agresszivitásuk megélésére ott van még nekik a közösségi média, a háló sötét bugyrai és a választófülke, ahol a minél inkább megosztó jelöltekre leadhatják voksukat.
A legnagyobb csábítás az, hogy pár sikertelen megbeszélés hatására utat engedjünk türelmetlenségünknek és elhiggyük, hogy kifújt az asszertív kommunikáció, a win-win!
Azt javaslom, először tekintsünk rá az üzleti világ változásaira. Múltkori írásomban Linda Hill professzorra hivatkoztam.
Hill professzor hasonlata szerint, a múlt század stratégiai tervezése és végrehajtása olyan volt, mint egy nyugodt óceánon az úticél kitűzése, az útvonal megtervezése és elérése.
Nyugodt óceánon nyugodtan lehet sikeres egy autokrata kapitány.
Csendes vizeken van idő a hatalmi harcokra, szappanoperákra!
Ehhez képest ma a stratégiát úgy kell tervezni, végrehajtani, hogy a háborgó óceánon, ködben, jéghegyek között, sűrű hajóforgalom mellett is elérjük céljainkat.
Háborgó óceánon olyan kapitányra van szükség, aki a szakmája mellett ért ahhoz is, hogy a legénységből kiváló, képzett, a közös célért vállvetve küzdő közösséget hozzon létre.
Ma nincs idő a hatalmi játszmákra, sértődésekre, mert pillanatokon belül beüthet a baj, vagy elszállhat a kihívásokban meghúzódó innovációs lehetőség. Nincs agilitás, nincs ipar 4.0, nincs innováció asszertív kommunikáció, win-win szemlélet, érett személyiségek és fejlett kommunikációs készségek nélkül.
Ha bővebben akarod tanulmányozni a hajóskapitány metaforáját, akkor javaslom egy tengeralattjáró kapitányának könyvét és előadásait. Turn the Ship Around!: A True Story of Turning Followers into Leaders.
Először is tisztázzunk egy félreértést. Nos, az asszertív kommunikáció, a win-win nem korunk hatékony manipulációs módszere, amivel mindenkit gyorsan meg tudunk győzni.
Az asszertív kommunikáció, a win-win szemléletét, eszköztárát meg kell ismerni, és használni kell őket. Ezek a kommunikációs módszerek a századfordulón kerültek a cégekhez, tehát viszonylag újak. Szívesen mondanám, hogy meg lehet ezek tanulni egy 1,5 órás online tréningen, de ehhez több idő kell.
Mint minden új módszerhez, az asszertív kommunikációhoz, a win-win szemlélethez is idő kell, míg elkezdi kifejteni hatását.
Türelem, rendíthetetlen következetesség kell ahhoz, hogy beérjenek az asszertív kommunikációra, win-win-re épülő szervezeti kultúra gyümölcsei.
Leanes szakemberekkel beszélve, ők is azt mondják, hogy a vezetőknek sokszor nincs türelmük kivárni, míg a hatni kezd a lean.
Ezenkívül fontos azt is elfogadni, hogy a kutatások szerint a lakosság, így valószínűleg a céges dolgozók kb. 10%-a konfliktusos személyiség. Őket nem lehet meggyőzni, nekik képzett szakemberek támogatására lenne szükségük. Velük szemben az asszertív kommunikáció annyit segíthet, hogy a határaidat meg tudod védeni.
Ha fejleszteni szeretnéd asszertív kommunikációs készégeidet, a win-win szemléletet, várunk képzéseinken!
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Ha szimpatikus a gondolkodásmódunk, kérlek, nézd át képzési programjainkat!
Miért alakul ki kétféle viselkedés a munkahelyen, mit lehet ellene tenni? A kétféle viselkedés talán legszembetűnőbb példája a munkahelyen az, hogy másként viselkedünk, ha van
Biztonságot adó csapatlégkör nélkül nincs eredményes csapat, nincs hatékony együttműködés. Amikor gyakorló frontvonali vezetőket kérdezünk a jó együttműködés, a sikeres csapatmunka titkairól, a válaszokban
Mit tehetünk ellene, ha céges vezetőként, középvezetőként tevékenykedünk? Vezetőként nap mint nap látjuk a munkahelyeken: a dolgozók aggódnak, bizonytalanok, nem tudják, mit hoz a
Az egyéni szuverenitás védelme a záloga annak, hogy a mai zaklatott világban mentálisan egészségesek maradjunk. Ez a fő üzenete dr. Emma Seppälä most megjelent
2 thoughts on “Kifújt az asszertív kommunikáció, a win-win? Üdv agresszivitás?”
Sajnos igazat adok neked abban, hogy a „mi a probléma, Kicsi” stílus rohamléptekkel terjed a társadalomban, így az állami szolgáltatási szektorban is! Eza stílus egyszerűen tanulható, látványos, és rövid távon akár előnyös is lehet. Hosszabb távon viszont szétverheti a szervezeteket, a munkahelyi közösségeket – végső soron a társadalmat.
Örülök, hogy minderre felhívod a figyelmünket!
Barátom, kösznöm az észrevételed! Rossz érzéssel tapasztalom, hogy rohanunk a vesztes-vesztes kapcsolatok felé. Ugyanakkor reménykedem, hogy be fog kapcsolni az egyéni és a kollektív immunrendszerünk!
Sándor