A toxikus reziliencia, magyarul a mérgező rugalmasság az, amikor túltoljuk a rezilienciát!
Az EU-ban a toxikus reziliencia a legújabb aggasztó munkahelyi trend. Különösen érinti a nőket, akik a munkahelyi terhek mellett a családi terhek többségét is cipelik!
Írásunkban összefoglaljuk, mi is az a toxikus reziliencia és mit tudsz tenni ellene.
Káosz van a munkahelyeden, túl sokat várnak el tőled, gyakoriak a változások, mérgező a csapatlégkör, sok az igazságtalanság, a főnököd arrogáns, autokrata stílusban vezeti a céget, csapatot?
Otthon nincs időd a gyerekeidre, párodra, szüleidre, barátaidra? Éjjel rosszul alszol, kávé nélkül nem tudsz felkelni, állandóan fáj valamid?
Sebaj,
Reziliensnek kell lenni, nem pedig panaszkodó puhapöcsnek! (Bocs, nem tudom mi a kifejezés a másik nem esetében …)
Az autokrata vezetőknek kapóra jött a reziliencia téves értelmezése. „Minden fejben dől el!” hallom sok vezetőtől.
A rezilienciát sokan úgy képzelték el, mint egy rajzfilmbeli szuper mentális erőt. A gondolat legyőzi az anyagot!
Ismerősek ezek a mondatok? Ezek valójában a túltolt reziliencia, a mérgező reziliencia jelei.
A reziliencia a mentális ellenálló képességet jelöli, mely lehetővé teszi, hogy sikeresen kezeljük az élet kihívásait.
Dr. Aditi Nerurkar, a reziliencia elismert szakértője, a „The 5 Resets: Rewire Your Brain and Body for Less Stress and More Resilience” című könyv szerzője így fogalmazza meg a rezilienciát:
„A reziliencia az ember veleszületett biológiai képessége, hogy alkalmazkodjon, felépüljön és fejlődjön az élet kihívásai közepette.”
A „toxikus reziliencia” azt a helyzetet írja le, amikor egy egyén, csoport vagy szervezet képes kitartani, alkalmazkodni vagy felépülni káros környezetben, de olyan módon, amely végül káros hatással van jólétére vagy fejlődésére.
Más szóval, a toxikus reziliencia olyan reziliencia, amely segítségével túléljük vagy elviseljük a nehéz helyzeteket, de mindez az egészségünk, boldogságunk vagy erkölcsi értékeink rovására megy.
Igen, a reziliencia magában foglalja a kemény munkát, de azt is megköveteli, hogy megálljunk, regenerálódjunk, majd újrakezdjük a kemény munkát. A regenerálódás kulcsfontosságú az egészség megőrzéséhez, valamint hatékonyságunk elvesztésének megelőzéséhez.
Ahhoz, hogy rezilienciánkat fejlesszük, hajlandónak kell lennünk megállni.
Ha túl sok időt töltesz a teljesítményzónában, több időre van szükséged a regenerálódási zónában, különben a kiégés veszélyének vagy kitéve. Erről szól a „Teljesítmény paradoxon” című könyv. Mi is amellett érveltünk, hogy az egészségünk, mentális egészségünk megőrzése kell, hogy a No.1 stratégiánk legyen!
A jó hír az, ha megérted a toxikus reziliencia és a reziliencia közötti különbséget, akkor apró szokások révén el tudsz indulni. Íme pár apró szokás.
A szakirodalom szerinti három legfontosabb tényezőt hadd emeljem ki:
Jó munkát!
Az evolúció remekül megépítette a testünket egy olyan világra, amely rohamosan eltűnőben van! Ahhoz, hogy a kialakuló új világban talpon tudjunk maradni, be kell segítenünk az evolúciónak, magyarul törődnünk kell saját testünkkel, gondolatainkkal, érzelmeinkkel.
Kedves Barátom! Nem a Te hibád, ha néha kimerülsz, magad alatt vagy, ha elgurul a gyógyszer. Mindezek csupán azt jelzik, hogy ember vagy. Azonban a Te felelősséged, hogy törődj magaddal, tartsd rendben a házad környékét!
Barátsággal!
Héder Sándor
info@forlong.hu
+36 30 9578 515
Ha szimpatikus a gondolkodásmódunk, kérlek, nézd át képzési programjainkat!
Aki dolgozik az hibázik! A kérdés azonban az, hogy tanulunk a hibáinkból? Vezetőképző tréningjeinken, vezetőkkel kávézás közbeni beszélgetéseinken hallottak alapján azt vélem nem tanulunk a hibáinkból!
Az ember is a szervezeti komplexitás része, sőt, a legfontosabb része! A komplex rendszerek viselkedésének egyik fontos jellemzője, hogy a megfelelő helyen alkalmazott kis változtatások
Felkészülhetünk-e a jövőre, felkészülhetünk-e 2021-re a sok-sok bizonytalanság közepette? Biztos vagyok benne, hogy az ünnepek alatti feltöltődés során szinte mindannyiunkban felvetődött a kérdés: Mit
Önismeret és önmenedzselés | Írta: Héder Sándor | 2026. 07. 01. | 7 perces olvasás Mikor foglalkoztál utoljára önismerettel? Talán akkor, amikor anyukád beállított a sarokba,
