A világban, az országban, a munkahelyeken, a családban rohanunk a vesztes-vesztes kapcsolatok felé! Mi történik velünk? Mit tudok én, mit tudsz Te, mit tudunk, mint egyének tenni?
Hogy alakulnak ki a vesztes-vesztes kapcsolatok?
A vesztes-vesztes kapcsolatok úgy alakulnak ki, hogy kapcsolataimban nem arra törekszem, hogy mind a ketten nyerjünk! Arra törekszem, hogy én, ha picivel is, de többet nyerjek, mint a másik.
Mivel „végtelen játékban” vagyunk (lásd, olvasd Simon Sinek), ha a másik veszít, akkor nem nyugszik bele, hanem minden erejével a törlesztésre koncentrál. Ha nekem nagyobb a hatalmam, mint a másik félnek, akkor ráerőltethetem az akaratomat, azonban a legváratlanabb pillanatokban ő is tud kárt okozni nekem. A kiskutya is tud a szőnyegre pisilni, vagy szétrágni a cipőnket!
Ekkor elkezdődik az adok-kapok, a fogat-fogért, aminek a végén mindannyian fogatlanok leszünk! Hogy Gandhit idézzem.
Egyre jobban tudunk ártani egymásnak, miközben
- egyre gonoszabbnak látjuk a másikat és
- egyre inkább igazságtalanul megtámadott áldozatnak látjuk magunkat!
Ennek mikor lesz a vége? Ha valamelyik fél előbb kimerül, mint a másik. Persze a másik fél is életre szóló sebeket fog hordozni.
Szeretném hinni, hogy a vezetők belátják ezt a dinamikát és tesznek ellene.
Arisztotelész még hitt benne. Azt vallotta, hogy mi emberek alapvetően közösségi lények vagyunk. Ahhoz, hogy jól éljünk a közösségeinkben, az együttélést segítő szabályok kellenek, valamint erkölcsös emberek, akik betartják a szabályokat.
A sztoikusok azt vették észre, hogy egyrészt az egyének sem annyira morálisak, másrészt az együttműködés szabályait kidolgozó és betartató vezetők nem olyan játékszabályokra törekszenek, mely az egész közösségnek hasznára van. Sokkal inkább olyanokra, amelyek csak nekik hasznosak. Inkább manipulálják az embereket, mintsem moralitásra, közös boldogulásra nevelnék őket.
Epiktétosz, sztoikus filozófus szerint ebben a helyzetben az egyének megváltozása révén gyógyulhat meg az egyén és a közösség kapcsolata.
Mint egyén a sztoikusok szerint két dolgot tehetek:
- Arra koncentrálok, ami az én hatáskörömbe tartozik és elfogadom azt, amin nem tudok változtatni. Erről itt olvashatsz bővebben.
- Azokban a helyzetekben, amelyek az én hatáskörömbe tartoznak egyrészt a legjobb tudásom szerint kell tevékenykednem, másrészt erényesen kell viselkednem. A sztoikusok szerint 4 féle erényben kell, mint egyénnek jónak lennem: bátorság, bölcsesség, igazságosság, mértékletesség. Erről itt olvashatsz bővebben.
Engem ez a sztoikus gondolkodás segít túl a nehézségeken, hogy ne veszítsem el kíváncsiságomat a mindennapi küzdelmek során. Ez a gondolkodás segít abban, hogy elkerüljem a vesztes-vesztes kapcsolatok kialakulását. Úgy néz ki, nem vagyok egyedül, hisz a sztoikus filozófia mára rendkívüli népszerűségnek örvend.
Mi a feladatunk, az én feladatom, a Te feladatod ebben a helyzetben? Mit tudunk tenni, hogy elkerüljük a vesztes-vesztes kapcsolatok kialakulását?
- Önmegfigyeléssel, éntudatosságom kialakításával, fejlesztésével vegyem észre, ha ráakadtam a „másik a gonosz – én vagyok a jó” történetre.
Hadd hívjam most segítségül az orosz származású amerikai író és biokémikus Isaak Asimov egy idézetét:
Könnyű rábeszélni magunkat arra az álláspontra, amely kiszolgálja önzésünket és elfogultságunkat, de őszintén tisztességesnek tartja!
- Ne ítélkezzek csípőből. Ne gyártsak összeesküvés elméleteket. Legyek kíváncsi a másik fél gondolkodásmódjára, félelmeire, vágyaira, érzéseire, azokat próbáljam megérteni.
- Tudjam világosan, röviden bemutatni saját gondolkodásmódomat, érzéseimet, félelmeimet, céljaimat.
- Tanuljam meg a nyertes-nyertes kapcsolatok kialakításának, fenntartásának, az asszertív kommunikációinak a szemléletét, kommunikációs eszközeit.
- Élvezzem az „utazást!” A sztoikusok metaforája szerint az emberi élet hasonló a szekérhez kötött kutya életéhez. Ha a kutya ellenáll, akkor vonszolja a kocsi, ha együtt halad vele, akkor élvezheti az utazást! Mindkettő a kutya döntése. Barátom, mi a Te döntésed?
Összefoglalva, a mindannyiunk számára káros vesztes-vesztes kapcsolatok kialakulásnak elkerülése érdekében tegyük meg azt, ami rajtunk múlik.
Lehet, hogy a külvilágban nem tudunk látványos változásokat elérni, de a lelkiismeretünk tiszta marad és kevesebb stresszel élhetjük életünket.
Kérdésem Hozzád kedves olvasó:
- Mi a Te gyakorlatod? Mit csinálsz akkor, ha azt látod, hogy elindultál a vesztes-vesztes kapcsolatok felé?
Barátsággal:
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Ha a vezető fejlődik, mindeki nyer!
