A vezetés magányos szakma akkor, ha magadra zárod az ajtót!
„A vezetés magányos szakma!” Gyakran hallom ezt a kijelentést, mint életigazságot vezetőktől. Leginkább a képzéseink szünetében zajló kötetlen beszélgetések során.
Hogyhogy? Miből gondolod? Mi a gondod ezzel? Számtalan kérdésem van ilyenkor, mert nagyon kíváncsi vagyok a gyakorló vezetők történeteire, gondolkodására, tapasztalataira. Leggyakrabban ezeket a válaszokat kapom:
Egyedül érzem magamat, mert a problémáim jelentős részét nem tudom megosztani senkivel.
A vezetés magányos szakma, mert nincs, akivel átbeszéljem a problémáimat, elképzeléseimet!
- A beosztottjaimmal nem alakíthatok ki olyan jó viszonyt, hogy meg tudjam velük osztani gondjaimat, mert akkor a beosztottak visszaélhetnek a helyzettel, gyengének láthatnak.
- Feletteseim egyrészt valószínűleg ugyanilyen dilemmával küzdenek, másrészt előttük pláne nem akarok gyengének látszani.
- Az azonos szinten lévő vezetők között megy az állandó rivalizálás, így velük nem a problémáimról beszélgetek.
- A családomat sem akarom terhelni a nyűgeimmel. A kevés szabadidőmben inkább arra törekszem, hogy érezzük jól magunkat.
Számtalan összetevője van annak, ami miatt azt érezhetjük, hogy a vezetés magányos szakma.
Nézetem szerint a legfőbb összetevője az, hogy a határozott, mindenhez is értő, főnök típusú, a szakirodalom által tranzakcionalista vezetői stílusnak nevezett vezetőkön nőttünk fel. A szocializációink során döntően ilyen személyekkel találkozunk, így belénk ivódott, hogy egy vezető minden körülmények között határozott és nem vegyül a pórnéppel. Ezzel a gondolkodással egyben magunkra zárjuk a mentális ajtót.
Mikor nem lesz a vezetés magányos szakma?
Ha a vezető kinyitja az ajtót a világra!
Nem akar tökéletesnek, mindentudónak látszani. Megvan az önbecsülése, így beismeri hibáit, elfogadja, hogy nem tud mindent, nem ért mindenhez. Ezt anélkül teszi, hogy gyengének, alkalmatlannak, imposztornak érezné magát. Elfogadja, hogy a vezetés egyre nehezebb szakma, amit érdemes megtanulni. Kíváncsi, a Carol Dweck-féle fejlődő szemléletmóddal néz a világra. A mai szervezetekben bőven megtalálható problémákat, kihívásokat úgy fogja fel, mint az élet által az „arcába nyomott” tananyagot.
Ha kialakul fejlődő szemléletmódja, akkor már lubickolhat a tanulás forradalmában és nagyon sok formában képezheti magát. Mi magunk képzéseinkkel és online mentorálással támogatjuk, hogy a cégekben kiváló vezetők munkálkodjanak.
Kedves vezető, műszakvezető, csoportvezető barátaim!
A vezetés egy csodálatos szakma, amit érdemes megtanulni és folyamatosan tanulni.
Ha a vezető fejlődik, mindenki nyer!
A dolgozóknak, a csapatoknak, a cégeknek soha nem volt akkora szükségük, hogy kiváló vezetői legyenek, mint ma!
Barátsággal:
Héder Sándor
p.s.: Ha van műszakvezető vagy csoportvezető barátod, ismerősöd, kérlek, küld nekik tovább írásunkat. Köszönöm!
fotók:
Beautiful Free Images & Pictures | Unsplash
Lenyűgöző díjtalan képek – Pixabay
