rangidős művezető - pillanatok alatt eltelt - műszakvezető képzés

Rangidős műszakvezető: Pillanatok alatt eltelt ez a 30-40 év!

Egy rangidős műszakvezető megdöbbenése

A tréneri szakmában az a szép, hogy nagyszerű emberekkel tudok találkozni, a legtöbbször olyanokkal, akiket a Nagy Rendszergazda nálam is nehezebb feladatokkal bízott meg. A programjainkon szinte kihagyhatatlan kérdés, hogy mire vagy büszke az itt végzett munkádból? Emlékszem, a pályafutásom elején egy rangidős műszakvezető mennyire meglepődött ezen a kérdésen és azt válaszolta: „Hű, ezt nem is tudom, ezen nem is gondolkodtam még. Pillanatok alatt eltelt ez a 35-40 év!”

rangidős művezető - mire vagy bűszke - műszakvezető képzés

És valóban, ha nem figyelünk, az életünket pillanatok alatt széthordják a mindennapok feladatai. Azt vesszük észre, hogy vége van a munkás éveknek és nem is gondoltunk bele, mi végre voltunk itt, mi volt a feladatunk, élveztük-e egyáltalán az egészet vagy csak robotoltunk?

A fociban egy-egy mérkőzés után pihennek a játékosok, visszanézik a lejátszott mérkőzést, hogy tanuljanak a hibáikból, és felkészülnek a következő találkozóra. Az edzéseken minden játékos egyénileg is gyakorol, a csapat egésze új felállásokat, új stratégiát próbál ki.

Ehhez képest az üzleti élet bajnoksága olyan, mintha minden nap lenne mérkőzés. Felkészülés, edzés nincs, csak mérkőzések. A klub tulajdonosok azt hiszik, azzal, hogy minél többet játszunk, automatikusan egyre jobbak leszünk. Számos kutatásból azonban tudjuk, hogy sajnos az eltöltött idővel arányosan nem lesznek jobbak a készségeink, az eredményességünk.

 

Nagyon hálás vagyok, hogy a pályafutásom elején megtapasztalhattam e rangidős műszakvezető elcsodálkozó megdöbbenését.

Azóta én magam is rendszeresen megállok és önvizsgálatot végzek. A különböző képzések kiválóan alkalmak a lelassulásra, önvizsgálatra. A gyakorlatorientált vezetőképzésünk elején arra kérem a résztvevő frontvonali vezetőket, műszakvezetőket, hogy fogják fel úgy a képzést, hogy picit lelassulhatnak, hogy aztán felgyorsulhassanak. Picit foglalkozzanak magukkal ebben a képzésre szánt négy-öt napban. Nézzük át, mi is a lényege a vezetői munkának, mik is a céljaik, hol is tartanak azok elérésében? Nézzenek rá arra az „utazásra”, amibe belevágtak, vagy amibe már beletoltak pár évtizedet. Hallgassuk meg egymást, hisz mindenkinek sok év tapasztalata gyűlt össze. Nézzük meg, a világban máshol, hogyan gondolkodnak a vezetők, mit mutatnak a vezetéssel kapcsolatos big data kutatások. Gyűjtsenek erőt a következő kihívások megválaszolásához. A vezetői munka nem könnyű, és nem is lesz könnyebb!

 

Azt szeretném, ha egy rangidős műszakvezető vagy egy rangidős csoportvezető kollégát megkérdeznek a pályafutása végén, hogy mire büszke, akkor tudjon arra válaszolni.

No, azért nem azonnal, csípőből tüzelve, de nem is úgy meglepődve, mint aki életében először gondolkodott el ezen a kérdésen.

Azt szeretném, ha a válaszaikban benne lenne, hogy megélték a mindennapok kihívásait, jót is és rosszat is, hogy tanultak azokból a feladatokból, amit az élet az arcukba nyomott. Jó közösségben dolgoztak, fontos, jó ügyet szolgáltak. Sok munkatársat segítettek abban, hogy jobb ember, kiváló szakember lehessen, hogy sok kiváló csapatot építettek. Hogy megértették: másokat szolgálva, segítve lehetünk jobbak.

 

Kérdésem Hozzád kedves olvasó:

Kihasználtad a lehetőséget, hogy a munkahelyeden, az ismerőseid között van rangidős vezető, rangidős műszakvezető, csoportvezető? Beszélgettél velük kihívásaikról, dilemmáikról, sikereikről? Mit tanultál a válaszaikból?

 

Barátsággal:

Héder Sándor

p.s.: Ha van műszakvezető vagy csoportvezető barátod, ismerősöd, kérlek, küld nekik tovább írásunkat. Köszönöm!

műszakvezetőképzés az erős és emberséges vezetőkért

fotók:
Beautiful Free Images & Pictures | Unsplash
Lenyűgöző ingyenes képek – Pixabay

 

 

2 thoughts on “Rangidős műszakvezető: Pillanatok alatt eltelt ez a 30-40 év!”

  1. Nagyon rá tudok rezegni erre a témára. Gyakran fordul elő a mi gyakorlatunkban is, hogy (főleg műszaki területen)annyira leterheltek a munkavállalók, hogy semmilyen önreflexióra nincsen idejük. Megállni akár egy pillantra, és összegezni, tudatosítani, következtetéseket, tanulságokat levonni. Ezt persze erősíti egy másik attitűd: „ez fölösleges, haszontalan”. Sanyi, gratulálok az írásodhoz! nagyon fontos témát jársz körbe a szokásos „Sanyis” stílusodban! 🙂
    Ajánlom ezt a cikket, nem csak a munkavállalóknak, hanem a cégvezetőknek is megfontolásra!
    Pernyéz Zsuzsa
    szervezetfejlesztő, üzleti coach

    1. Köszönöm Zsuzsa!
      Az önreflexiónk fejlesztését korunk kihívásának tartom.
      Ha sikerül fejlesztenünk, akkor kisebb valószínűséggel fogunk életünk utolsó szakaszában sajnálkozni.
      Andrew Huberman kutatásai szerint, akik meg tudnak állni egy kis önreflexióra, azok lassabbnak érzékelik az idő múlását és jobban megélik a mindennapjaikat.
      Sándor

Vélemény?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .