A kihívásainkkal való megküzdés sikerességét döntően határozza meg, hogy „elménk kapcsolója” ítélkezés vagy a megoldások keresése állásban van!
A rossz hír, hogy az „ítélkezés állás” elménk alapállása, a jó hír az, hogy mi magunk tudjuk átkapcsolni „megoldások keresése” állásra.
Mi lesz a következménye, ha elméd kapcsolója ítélkezés állásban van?
Problémáinkért elkezdünk másokat okolni, másokat bűnösnek kikiáltani és magunkat áldozatnak látni. Gondolkodásunk beszűkül és egyre inkább azt ismételgetjük magunknak, ki tehet nyűgeinkért. Minél többször mondogatjuk, annál inkább „benn ragadunk” a saját történetünkben, divatos szóval narratívánkban. Végső soron elménket, magunkat zárjuk börtönbe, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.
Áldozatok leszünk és öntudatlanul vesztes-vesztes kapcsolatokat fogunk kialakítani környezetünkkel. Ha áldozatnak érezzük magunkat, akkor nem tudunk saját sorsunk társalakítói lenni. Ebben az előadásban a kiváló pszichológus, író Lori Gottlieb nálam pontosabban és élvezetesebben érzékeltetni ezt a helyzetet.

Mi lesz a következménye, ha a megoldások keresése állásba helyezzük elménk kapcsolóját?
Elkezdünk megoldásokon gondolkodni! Kreatív kérdéseket teszünk fel magunknak. Agyunkat addig dolgoztatjuk, míg megoldásokat nem dob fel nekünk. Ha a megoldásokon gondolkodunk, felélesztjük kíváncsiságunkat. A kíváncsiság pedig energiával, optimizmussal tölt el bennünket. Keresés üzemmódban könnyebben „botlunk bele” azokba az emberekbe, akikkel együtt tudunk működni, akikkel közösen tudunk gondolkodni.

Nem tudjuk megakadályozni, hogy elménk ítélkezés üzemmódba kapcsoljon
Stressz esetén automatikusan ide kapcsolunk. Aki azonban részt vett már a „Hogyan maradjak pozitív negatív körülmények között,” kurzusunkon, észre tudja venni, hogy elméjének kapcsolója milyen állásban van és át tudja kapcsolni megoldások keresése állásba.
A kiváló vezetők, a kulcsszereplők nem tehetségesebbek, mint az átlagos társaik!
Erejük abban van Liz Wiseman nagyszerű könyve szerint, hogy elméjüket mindig a megoldásokon dolgoztatják!
Dr. Deming szellemiségén nevelkedett vezetőknek, minőségügyi szakembereknek nagyszerű módszereik vannak a problémák megoldására, a megoldások megtalálására: Hoshin Kanri, PDCA ciklusokban való gondolkodás, a TOYOTA A3 problémamegoldó módszere, hogy csak párat emeljek ki. Teszem hozzá, hogy ők is csak akkor tudják működtetni ezen módszereiket, ha nyugodtak tudnak maradni, ha tisztelik egymást, ha jó a közösségük.

A közvetlen vezetőknek, műszakvezetőknek, csoportvezetőknek kimagasló szerepük van a dolgozók érzéseinek, gondolkodásának, viselkedésének befolyásolásában
Én már rég nem hiszem, hogy a Kedves Vezető megoldja a problémáinkat! A sztoikusok gondolkodásával tudok azonosulni: közösségeinket az egyének jobbá válása révén lehet erősebbé tenni.
Mindannyiunknak, munkahelyeinken leginkább a közvetlen vezetőknek kell példát mutatniuk abban, hogy nem ítélkezéssel, összeesküvés elméletek gyártásával foglalkoznak, hanem azzal, ami a saját hatáskörünkben van. Ott viszont a 100%-ot kell nyújtani!
E meggyőződésünkre alapozva támogatjuk minden erőnkkel, online és tanteremi képzéseinkkel a közvetlen vezetők fejlődését.
A blogjainkhoz hozzászólók szerint erre szükség is van!
Kérdésem Hozzád kedves olvasó:
- Mit veszel észre magadon? Elméd kapcsolója legtöbbet ítélkezés vagy megoldások keresés állásban van?
- Mi a praktikád, milyen mentális szokásaid vannak arra, hogy elmédet átkapcsold a megoldások keresés állásba?
- Mikor érdemes egy problémára azt mondanod, hogy nem tudom mi a megoldás?
Barátsággal:
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Micsoda példát kapunk arról ebben a blogban, hogy milyen az, amikor egy mentor elméje a megoldások állásban van!
Az szinte már természetes, hogy a web 2.0 oldalán áll, párbeszédre törekszik, nem statikus honlapon bütyköl, hanem interaktív blogot vezet.
Ám ami ezen túlmutat, az az egyénre szabott online vezetőképzés. Online – mondom!
Akik maradtak a statikus honlapnál, azok nagyon komoly lépéshátrányba kerülhetnek és átkozhatják a fél világot.
Itt viszont megoldások állásban a kapcsoló!
Kedves László!
Köszönöm hozzászólásod! Valóban azt szeretném, ha az oldalam segítségével egyre több honfitársam nézeteit ismerhetném meg. Természetesen én magam is jobban kedvelem a személyes találkozásokat, azonban meggyőződésem, hogy a mai felgyorsult világban, – nembeszélve a benzinköltségekről – nagy lehetőség az online párbeszéd!
Barátsággal:
Sándor