Mit teszünk, ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, ha életminőség terén nem vagyunk ott, ahol szeretnénk?
Az ember okkereső állatként elkezdi keresni a miérteket!
Nos, rosszkedvünk forrását leginkább a külső körülményekben, leginkább a másik emberben látjuk: a kollégákban, beosztottakban, a cégben, egyes politikusokban, a melegekben, a vetlásokban, vetlásnőkben vagy a szelényekben. És akkor még nem is beszéltünk a minket eltiporni kívánó más népekről, a brüsszeli bürokratákról, a világot irányító szabadkőművesekről.
Ha megtaláltuk rosszkedvünk okozóját, a gondolkodó agyunk egy kicsit megnyugodhat, azonban az érzelmi agyunk nem nyugszik meg. Cipeljük magunkkal a rossz érzéseket (düh, harag, tehetetlenség, bosszúság, beletörődés stb). Ezeket érzelmi intelligencia hiányában meg sem tudunk nevezni, nemhogy megnyugtatóan menedzselni, viszont hosszútávon megmérgezik az életünket.
A rosszkedvünk kezelésére a piacgazdaság számos megoldást ajánl, melyek még a GDP-t is növelik: alkohol, evés, drog, vásárlás, bugyuta hobbik stb. Ezek a külvilági kényeztetések rövidtávon elfeledtetik a rosszkedvünket, azonban, ha nem tudjuk kialakítani a megfelelő életminőséget, akkor rosszkedvünk visszajön és állandósul. Persze erre is vannak depresszió elleni szerek, melyek szintén emelik a GDP-t.
Életminőség és a vezetői lét.
Mi évtizedek óta műszakvezetők, csoportvezetők képzésével foglalkozunk. Egy jó képzésen az emberek megnyílnak, beszélgetünk egymással. Manapság azt tapasztaljuk, hogy egy vezető sem panaszkodik a fizetésére. Ugyanakkor sajnos azt tapasztaljuk, a vezetők nagyrésze a jó fizetés ellenére sem érzi jól magát sem a munkahelyén, sem a bőrében.
Stresszkezelő és vezetői tréningjeinken egyre több vezetőtől azt halljuk, hogy a munkahelyén eltöltött idejét csupán a megélhetéséhez szükséges pénzkeresetnek látja. Az „igazi életét” a szabadidejében éli. Sokan ezt úgy fogalmazzák meg, hogy ki akarnak szállni a „mókuskerékből”.