Vezetői tréningek során gyakran találkozom olyan tehetséges középvezetőkkel, akik 40, 50 éves koruk körül kezdenek kiégni. Mindezt nem ítéletként mondom, hanem leírásként és számunkra vezetőképzők számára szóló feladatként. Mivel főleg ipari cégeknél dolgozunk, ahol zömében férfi vezetők dolgoznak, így a leírásom főleg rájuk illik.
Napjaink vezetőinek bizonytalan, gyorsan változó, versengő üzleti környezetben, folyamatos eredménynyomás és gyakran elégedetlen munkatársak között kell navigálniuk. Az előrejelzések szerint a kihívásokból nem lesz kevesebb.
Természetes, hogy ez a környezet megviseli a vezetőket. Annak is természetesnek kellene lennie, hogy a vezetők megkapják a megfelelő támogatást ahhoz, hogy belső világukat felvértezzék.
Az új stratégia nem a visszavonulásról szól, hanem a tudatos finomhangolásról.
Szerencsére olyan vezetőkkel is találkozom, akik a második félidő mesterei. Őket modellezve, a szakirodalom ajánlásai, illetve a boomer generációhoz tartozva, saját megküzdéseim alapján, szeretném olvasóinkkal megosztani helyzetértékelésemet és ajánlásaimat. Mindezt igyekszem empátiával és a megoldáskeresés szándékával tenni. Természetesen várom olvasóim reflexióit, meglátásait.
Nagy történelmi korszakváltás tanúi vagyunk. A mi generációnk (baby boomerek) szüleinktől azt tanulta, hogy a legfontosabb életstratégia a „Valamiből meg kell élni!”
Ez egy alapvetően a túlélésre optimalizáló életstratégia. Ez az a stratégia, ami a korábbi időkben generációról generációra öröklődött. Úgy tapasztalom, az újabb generációknak már nem elég, hogy „Valamiből meg kell élni!”
Azt tapasztalom, hogy ők „jó, érdekes életet” szeretnének, ami merőben más felfogást, stratégiát igényel, mit ahogy azt tőlünk tanulhatták.
A kihívás egyik része abból adódik, hogy a mai fizetések mellett a 40+-os vezetők már tudják élvezni a jóléti társadalom előnyeit, így szép lassan a piacgazdaság hipnózisa alá kerülhetnek: nagyobb autó, több fogyasztás, bugyuta hobbik. A több fogyasztás, a még nagyobb autó azonban egyre kevésbé ad örömöt, motivációt, mert beáll a hedonista alkalmazkodás.
A kihívás másik része, hogy a kor előrehaladtával ugyan nő a vezetői tapasztalat, tudás, azonban a biológiai óránk miatt a testünk kezd megváltozni. Csökken a belső tűz, az energiaszint, csökken az izom, a tesztoszteron szint, és sajnos könnyen nő a pocak.
A vezetők többsége észreveszi azt, hogy bekerült abba a bizonyos „mókuskerékbe”, felkerült a kezére az a bizonyos „aranybilincs”: túl kényelmes az illető helyzete bármilyen váltáshoz, megújuláshoz szükséges energiabefektetéshez, kockázatokhoz képest.
A kitörés kulcsa: megtanulni a meglévő erőforrásainkat optimálisan kihasználni.
A hosszú távú vezetői sikerhez elengedhetetlen a stresszkezelés mesterfokú elsajátítása. Mivel mai stresszeink zöme pszichológiai jellegű, ezért a sikeres második félidő első alappillére az éntudatosság. Meg kell tanulnunk megfigyelni gondolatainkat, hogy azok optimisták vagy pesszimisták-e, illetve milyen „élettörténetté” állnak össze. Ha jól megfigyeltük, elkezdhetjük azokat kicserélni, felfrissíteni olyanokká, melyek támogatják hosszútávú sikereinket.
Az éntudatosság az érzelmi intelligencia (EQ) előszobája. Aki képes saját érzelmi reakcióit menedzselni, képes mások érzéseit is jobban megérteni és kezelni. Ez a készség 40+ éves korban különösen felértékelődik a vezetésben.
Simon Sinek szerint, ha tudjuk a miértjeinket, meglesz az energiánk a céljaink eléréséhez. A második félidő mesterei nem csak a következő 2-3 évet tekintik át, hanem 10-15-20 éves perspektívában gondolkodnak. A miértjeink megtalálása, pontosítása a belső világunkban elvégzendő feladat, amitől általában idegenkednek a vezetők, hisz nekik a külvilágban kell eredményeket elérniük. Sokak számára a belső világukkal való foglalkozás időpocsékolás és nem értik meg azt, amit számos, a vezetői életpályájuk végén járó eredményes és energikus vezetőtől hallunk:
„Minél nagyobb rend van a belső világodban, annál nagyobb a rend a külsőben is!”
Ebben a korban már nem széleskörű tanulásra, hanem a mélységre érdemes fókuszálni: kevesebb új területet felfedezni, de azokat a miértjeink mentén alaposan megismerni.
Mentoráljunk fiatalokat – mások segítése jó érzést ad és fiatalon tart. De legyünk nyitottak a fordított mentorálásra is: amikor fiatalok taníthatnak bennünket, pl. új technológiákra, digitális megoldásokra. Ez a kölcsönös tanulás nemcsak frissen tart, hanem értékes generációs hidakat is épít.
A második félidő mesterei tudják: a testünk megváltozik, ezért fokozott figyelmet érdemel:
A hosszú távú vezetői sikerhez vezető út nem a több pénzről vagy a növekvő fogyasztásról szól! Sokkal inkább arról, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, ahol tapasztalatunk, bölcsességünk és finomhangolt energiánk együtt szolgálja, hogy kiváló vezetők lehessünk.
Ne feledjük: a második félidő nem hanyatlás, hanem egy új fejezet kezdete. Olyan fejezet, ahol a mélység felülírja a sebességet, a bölcsesség a nyers energiát, és a fenntarthatóság a kiégést.
68 évesen, saját második félidőmet játszva írom ezeket a sorokat, azzal a meggyőződéssel, hogy pályafutásunk végéig lehetünk eredményesek és közben megőrizhetjük vitalitásunkat, környezetünk szolgálata iránti elkötelezettségünket.
Maradj kíváncsi, maradj szerény!
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Ha szimpatikus a gondolkodásmódunk, kérlek, nézd át képzési programjainkat!
Milyen embernek látnak a munkatársaim?! Kit érdekel? Engem az érdekel, hogy milyennek lát a főnököm! Tőle függ a fizetésem! Abban igazad van, hogy fontos,
A „Tudatos vezetés választóvonala” című könyvnek ott a helye minden vezető könyvespolcán, laptopján vagy e-book olvasóján! Miért gondolom? Az elmúlt évtizedekben hatalmasat fejlődtek a cégek.
A mentális erő fogalma, a mentális erő fejlesztése a katonaságtól indult, de mára kulcsszó lett a vezetés területén is! Korábbi írásomban amellett érveltem, hogy a
Miről ismerjük fel a pozitív energiát sugárzó vezetőt? Arról, hogy miután beszéltünk a pozitív energiát sugárzó vezetővel, több energiánk van, mint előtte volt. A kapott
