Hogyan alkalmazkodjunk a bizonytalansághoz a sztoicizmus szerint - vezetőképzés - műszakvezetőképzés

Hogyan alkalmazkodjunk a bizonytalansághoz a sztoicizmus szerint?

Írásunkban összefoglaljuk, hogy az egyre népszerűbb, több mint 2000 éves múltra visszatekintő sztoicizmus mit javasol, hogyan alkalmazkodjunk a bizonytalansághoz.

Egy múltkori posztunkban azt gyűjtöttük össze, hogy a tudomány mai állása szerint milyen mentális játékokkal tudjuk kivédeni a bizonytalanság okozta érzelmi hullámzásainkat, annak érdekében, hogy a VUCA világban eredményesek lehessünk. Az olvasót bizonyára érdekli, mi az átfedés a két megközelítés mögött.

 

A sztoicizmus egy szemléletes analógiával magyarázza el, hogyan alkalmazkodjunk a bizonytalansághoz.

Az analógia a nyilas harcos szemléletmódja, gondolkodása, viselkedése.
A nyilas végső célja, hogy a nyílvesszővel eltalálja a kiszemelt célját.

 

A sztoicizmus egy szemléletes analógiával magyarázza el, hogyan alkalmazkodjunk a bizonytalansághoz.

Ahhoz, hogy a végső célját elérje, a sztoicizmus szerint, kell

  • egy virtus, egy erény, egy szemléletmód, mai divatos szóval egy mindset:  a legjobb tudását akarja kihozni önmagából, a rendelkezésére álló eszközeiből és kell
  • a belső nyugalom, melynek az a forrása, hogy elfogadja azokat a körülményeket, amelyeken nem tud változtatni – fúj-e a szél, esik-e az eső, mozog-e a célpont, lovaglás közben kell nyilaznia, vagy álló helyzetből stb.

 

A nyilas azt nem tudja garantálni, hogy biztos eltalálja a célját!

Azt viszont igen, hogy a legjobbat próbálja kihozni magából. Az is csak rajta múlik, hogy ne háborogjon, ne dühöngjön, ne stresszelje magát azon, amin nem tud változtatni. Szintén rajta múlik, hogy ne szálljon el az egoja, ha eltalálta a célt.

A nyilas legjobb tudása, legjobb szándéka mellett is lehetnek olyan váratlan események, amelyekre nincs hatása. Az is lehet, hogy a tőle független események hatására nem találja el a célját, kudarcot vall. De más a kudarc, ha mindent megtett a célja érdekében vagy ha csak ímmel-ámmal próbálkozott volna.

 

Ma elég bizonytalan világban élünk. Növekszik a komplexitás, az egymástól való kölcsönös függőség.

Hogyan alkalmazkodjuk a bizonytalansághoz a sztoicizmus szerin?

Törekedjünk arra, hogy hozzuk ki magunkból a legjobbat ÉS közben, ha sikerünk van, ne szálljunk el, ha tőlünk független körülmények miatt kudarcot vallunk, ne dühöngjünk rajta!

Ezt hívhatjuk sztoikus nyugalomnak, sztoikus bölcsességnek!

Napjainkban, a testbeszédről szóló TED-es előadásáról híressé vált Amy Cuddy mindezt személyes erőnek hívja. Az ő kutatásai szerint akkor vagyunk erőnk teljében, ha hozzuk a legjobb formánkat, ha mindent megteszünk, ami rajtunk múlik.

 

Nagy kihívás kezelni azt a kettősséget, hogy a legjobbra törekedjünk és közben fogadjuk el a tőlünk független körülményeket!

Egy focicsapat, egy csapatkapitány, egy edző sem tudja a győzelmet garantálni, csak azt, hogy a legjobbat hozza ki magából, és közben ne szidja a körülményeket, a bírót, a másik csapatot, a bajnokság szervezését, a meleget, az esőt, a pálya állapotát. Nézd meg, erről hogyan nyilatkozik Pep Gardiolla.

Az orvos nem tudja garantálni, hogy a műtét sikeres lesz, azt viszont igen, hogy az adott körülmények között arra törekszik, hogy a legjobbat hozza ki magából, az eszközeiből. Ha ennek ellenére nem lesz sikeres a műtét, akkor elmondhatja a hozzátartozóknak, de főleg magának, hogy ő mindent megtett. Úgy gondolom, ezt az önmagával való beszélgetést minden egyes sikertelen műtét, minden egyes elvesztett beteg után meg kell tennie. Egész pályafutása során. Pokolian nehéz feladat lehet!

 

Sok műszakvezető, csoportvezető, termelésvezető akkor elégedett, ha megvannak a számok.

Ahhoz azonban, hogy meglegyenek a számok, szerencse is kell. Nem romlanak el a gépek, minden anyag megjön, nem hiányzik senki, stb.

Sok vezető barátom dühöng, ha nem éri el a napi célt. A dühöngés sok stresszt okoz, a stresszes állapotban történő kommunikáció meg rendkívül sok konfliktust. A sok stressz, konfliktus egy idő után a munkakedv csökkenéséhez,  a felelősségvállalás, az elkötelezettség elvesztéséhez, fluktuációhoz,  esetleg kiégéshez, LSZ tablettákhoz vezet.
A helyzetet még tovább bonyolítja, hogy sok cégnél a bónusz a számokhoz van kötve. 

 

Vajon meg lehet tanulni, egyáltalán érdemes-e megtanulni azt, hogy egy 2000 éves filozófia, a sztoicizmus szerint hogyan alkalmazkodjunk a bizonytalansághoz?

Szerintem érdemes és meg is lehet tanulni, sőt a mai bizonytalanságokkal teli világ a legalkalmasabb erre.

Aki meg akarja tanulni, annak javasoljuk egyénre szabott online programunkat vagy a cégeknek kidolgozott, személyes részvételen alapuló programunkat!

Azoknak, akik túl vannak tréningezve, vagy már torkig vannak napjaink képzési kulcsszavaival, de nem akarnak lemondani arról, hogy fejlődjenek, a „Sztoikus nyugalom a XXI. századi körülmények között” előadásunkat javasoljuk!

 

Kérdésem Hozzád kedves olvasó:

  • Te hogyan menedzseled a bizonytalanságot?

 

Barátsággal:

Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515

 

Ha nem akarsz állni, amikor futnak a percek, akkor:

Egyénre szabott online vezetőképzés - Forlong Bt - Héder Sándor

Vélemény?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .