A munkahelyi igazságtalanság dühöt és demotivációt okoz, de kit érdekel ez?!
A munkahelyi igazságtalanság, a demotiváció értelmezhetetlen fogalom egy autokrata vezetői kultúrában. „Ez munkahely! Törődj a saját dolgaiddal! Hozd a számokat!” hangzanak el az autokrata vezető szájából. Az igazságtalanság okozta düh, demotiváció nem téma, ha
- a munka egyszerű, jól mérhető, illetve, ha
- a dolgozónak nincs lehetősége máshova elmenni dolgozni.
A mai munkahelyek azonban komplexebbek, az egyéni teljesítmények mérése még a kékgallérosok esetében is nehéz. A cégeknek ma inkább vadászni kell a megfelelő munkaerőt és mindent megtenni, hogy maradjon, nem pedig elküldözgetni.
Éppen ezért ma megkerülhetetlen, hogy foglalkozzunk a munkahelyi igazságtalanság, a demotiváció témakörével. Azt látom, a vezetők szinte mindennap találkoznak az igazságtalansággal. Vagy a dolgozók panaszkodnak nekik, vagy ők élnek meg valamit úgy, hogy az igazságtalan.
Szinte minden tréningen, legyen az vezetői tréning vagy prezentációs tréning, a résztvevőkből előtörnek az őket ért igazságtalanságról szóló történetek.
Miért érdemes foglalkozni a munkahelyi igazságtalanság, a demotiváció fogalmával?
Mert az igazságtalanság okozta tehetetlen düh számtalan munkahelyi konfliktust és problémát okoz. Hosszabb távon az emberek elveszítik a megküzdési képességünket. Martin Seligman tanult tehetetlenségnek hívta ezt a jelenséget. Magyarul az LSZ tabletta az elterjedt kifejezés.
A vezetők a demotiváltságot abban láthatják, hogy a dolgozók csak a kötelező minimumot teljesítik. Csak annyit, hogy még éppen ne tudják kirúgni őket. A nyugati szakirodalom szerint ez legalább akkora probléma, mint a fluktuáció. Quiet quitting, „csendes kilépés”-ként írnak róla.
Sajnos ezt a helyzetet a dolgozókat közvetlenül irányító vezetőknek kell menedzselniük. Mondhatnám igazságtalanul nagy feladat!
Milyen típusú igazságtalanságokról számolnak be tréningjeink résztvevői?
A dolgozók szerint a legtöbb igazságtalanság a teljesítmény megítéléséhez, annak mérési módszereihez kapcsolódik.
Paradox helyzetben vannak a cégek felső vezetői, HR-esei. Az egyéni teljesítményeket mérni kell, mert különben kialakul a „társas lazsálás”, ugyanakkor lehetetlen igazságos mérési rendszert kialakítani. Egy rendszer egészét nem lehet optimalizálni a részek optimalizálásával. Fred Kofman Tudatos kapitalizmus című zseniális könyvében ezt nagyon jól kifejti, sőt megoldásokkal is szolgál. Javaslom könyvét olvasóimnak!
Ilyen mondatokat hallunk:
- A sok géphiba miatt nem értem el a teljesítmény mutatóimat, ezért nem kaptam meg a bónuszt.
- Én elértem az előírt mutatóimat, de a többi csapattag nem, így én sem kaptam meg a bónuszomat.
- A sok átállás miatt nem lettek meg a számaim, elúszott a bónuszom.
- Azt, hogy mennyit beszéltem a telefonon lehet mérni, de, hogy mennyire volt elégedett velem az ügyfél azt nem.
- Nő létemre ugyanannyit kell emelnem egy nap, mint a férfi kollegáimnak!
- Kevesen vagyunk ehhez a munkához. Nem lehet minden nap megszakadni!
- Ma 20-30-50 százalékkal magasabbak a mérőszámaim, mint amikor idejöttem! Iszonyatosan elfáradok a munka végére és hol vannak még az otthoni feladataim, a családommal való törődés?!
Sok igazságtalanság van a nem egyenlő elbánás miatt:
- A főnök haverjai kapják a könnyebb munkát!
- Én nem mehettem el szabira, bezzeg a főnök barátja kapott szabadnapot!
- A főnök mondja a jó híreket a dolgozóknak, a rosszakat meg nekem kell elfogadtatni.
- Ma szóltak, hogy hibáztam, tegnap ugyanerre a „hibára” azt mondták, jó lesz!
- Nem tehetek arról, hogy nekem nehezebb ügyfelek jutottak, mint a mellettem ülőnek!
Az is demotiváció forrása lehet, ahogyan a vezető az igazságtalansággal kapcsolatos panaszokat kezeli:
- Ne panaszkodj, törődj csak a te dolgoddal!
- Mindig csak a panaszkodás! Gyere a megoldásokkal!
- Főnök, kevesen vagyunk ehhez a munkához! – Elegen vagytok! Menj vissza dolgozni!
Mit tudunk javasolni a vezetőknek a munkahelyi igazságtalanság, a demotiváció kezelésére?
Sajnos nincsenek egyszerű válaszok, könnyen bevezethető megoldások. A probléma sokkal komplexebb, mintsem meg lehetne oldani egy konfliktuskezelési, stresszkezelési, esetleg érzelmi intelligenciát fejlesztő képzéssel.
Az igazságtalanság egyéntől függő érzés és az érzelmek kezelése a legtöbb vezetői kultúrában még ma is fehér folt. Az igazságtalanság okozta érzés nagyon erős evolúciós örökségünk, összefügg a csoportban betöltött helyünkkel, szerepünkkel – ahogy erre Frans de Waal kísérletei nagyszerűen rámutatnak.
Nincsenek tehát egyszerű válaszok e mindennap jelentkező probléma kezelésére. Valószínűleg ezért tér vissza oly sok vezető és cég az autokrata vezetői módszerekhez. Elnyomni a panaszkodást, lázadást a Machiavelli óta ismert és kedvelt hatalmi technikákkal.
Ajánlatunk az, hogy fogadjuk el, hogy a munkahelyi igazságtalanság, a demotiváció olyan téma, ami a megnövekedett komplexitás, a VUCA világ kihívása. Megválaszolása a szervezeti hatékonyság növekedésen dolgozók közös munkáját igényli.
Az érintett vezetőktől azt kérem, hogy tartsák fenn kíváncsiságukat és folyamatosan tanulják a puha hatalmi eszközök használatát. Mi is szívesen állunk a cégek, a vezető kollégák rendelkezésére programjainkkal.
Kérdésem Hozzád, kedves olvasó:
- Te hogyan találkozol a munkahelyi igazságtalanság, demotiváció problematikájával?
- Milyen jó gyakorlatod van a kezelésére?
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
