Vezetői történetek című gyűjteményünk szinte tréningről tréningre gazdagodik.
Szeretjük a céges történeteket, mert akár egy történeten keresztül is megismerhetjük egy cég kultúráját. Azért is szeretjük ezeket a történeteket, mert itt Magyarországon születtek. Befogadhatóak a mi tréningjeink résztvevői számára, akik zömében műszakba járó dolgozók, frontvonali vezetők.
Kezdő trénerként inkább a divatos külföldi vezetők történeteit meséltük, de azok egy teljesen más kultúrában születtek. A Steve Jobsról, Elon Muskról szóló vezetői történetek érthetőek a mi számunkra is, de nem rezonálunk rájuk, nem váltanak ki belőlünk a gondolkodásunk megváltoztatásához szükséges érzelmeket.
Egy gyári üzemcsarnok új vezetőt kapott.
A dolgozók, a frontvonali vezetők, a középvezetők már a sokadik csarnokvezetőjüket koptatták el, így cinikusan várták, hogy jön egy új nagyfőnök új vesszőparipákkal. Jön az új „Istenkirály”, elmondja motiváló beszédét. Ezután az „új seprű jól seper” mondásnak megfelelően nagy energiával elkezdi bevezetni az általa elképzelt változásokat. A változtatások energiája idővel lecsökken, majd kezdődik a lassú felőrlődési szakasz. Végül jönnek az egyéni, majd a csoportos büntetések, fegyelmik.
Az új vezető a tréningeken tanult demokratikus vezetői stílussal indít, majd átvált a zsigereiben hordozott autokrata stílusra. Ekkorra a rossz légkör már az eredményekben is meg fog jelenni, leváltják és jön a következő Istenkirály.
Nos, ehhez képest az új nagyfőnök nem mondott beszédet, hanem elkezdett bejárni az éjszakai műszakba és bemutatkozott a dolgozók kisebb csoportjának. Volt, amikor a kávézóba, a dohányzóba ment, és volt, amikor a műszak eleji meetingeken kereste meg a dolgozókat. Beszédbe elegyedett velük, kérdezgette, hogyan érzik magukat, mik most a kihívások. Nem ígért semmit, nem nyúlt át a „kisvezetők” feje felett, csupán érdeklődött. Néha megemlítette, hogy a cég milyen kihívások előtt áll, mi a valóság szorítása.
És az dolgozók elkezdték terjeszteni a hírt, hogy jó főnökük lett, aki „lepacsizott” velük, akinek nem „derogált” a dolgozók közé lejönni. „Emberszámba vesz minket!” Ekkor jött a nagyfőnök egész csarnok előtti bemutatkozó beszéde.
Kedves Olvasó! Te is biztosan sejted, hogy a történet nem a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mondattal végződik, hisz az (üzleti) élet Simon Sinek szavaival élve, végtelen játék.
Nos, a mi történetünk csattanója, hogy az eset több mint egy évtizede történt! Az a pár dolgozó, aki akkor mindezt átélte, tovább terjesztette a történetet, hozzátéve azt, hogy azóta sem volt ilyen nagyfőnökük! A tréningen olyanoktól hallottuk az esetet, akik nem is ismerték az azóta már máshol dolgozó nagyfőnököt.
Tréningkörülmények között mi is a résztvevőket kérdezzük meg arról, hogy mire is tanít ez a történet, ismernek-e hasonló történeteket? Egy blog bejegyzésben csak Téged tudlak megkérdezni Kedves Olvasóm: mi jut eszedbe a történet kapcsán?
Amit rendszeresen hallunk, hogy a történetek „bennragadnak” a cégekben.
A történet szereplői már rég nincsenek a cégnél, de a történetüket szájról-szájra adják át a dolgozók. Ezek a történetek zömében az áldozatiságot megerősítő történetek:
Egy új vezetőnek először az emberi kapcsolatokat kell kiépíteni, és eközben a hallottak alapján össze kell raknia a fejében egy képet arról, hogyan is működik a cég. Milyen történések voltak a múltban, amiről érdemes tudnia? Mik a jelenlegi problémák, melyek a jó gyakorlatok? Kik a hangadók, milyen felszín alatti, fölötti konfliktusok vannak, milyen hangulatban van a csapat?
Ha ez megvan, utána jöhet a tervkészítés. Ennek hiányában az új főnök csak azt tudja csinálni, ami az előző munkahelyén sikert hozott a számára. A mai komplex világban azonban, ami beválik az egyik cégnél, nem biztos, hogy beválik a másiknál.
Talán azt, hogy tudja, hogy a tréning után róla is történetek fognak keringeni! A résztvevők a környezetüknek elmondják, hogy jó volt-e a tréning, vagy megint jött egy „agymosó”.
Nos, mi elégedettek vagyunk, ha a résztvevők azt mondják, jól érezték magukat, mert egymást jobban megismerték. Örülünk, ha azt mondják, hogy jól érezték magukat, mert figyelmet, érdeklődést, tiszteletet kaptak a trénerektől.
Kicsit feltöltötték az „akkumulátoraikat” és kaptak 1 olyan új gondolatot, amit beépíthetnek a gondolkodásukba.
Kapnak 1 javalatot egy olyan apró viselkedésbeli változtatásra, amit gyakorlással be tudnak építeni a mindennapi vezetői szokásaik közé.
Pl. amikor kilépnek a cégük kapuján, kérdezzék meg maguktól, hogy megtettek-e mindent aznap, ami rajtuk múlt? Ha igen a válasz, veregessék meg a saját vállukat, majd hangolódjanak rá a szabadidejükre, a családjukra, a feltöltődésre.
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
(A postban használt képek a Microsoft Edge és a Microsoft 365 AI programjával készültek.)
A vezetői életpálya tipikus szakaszokból áll! A vezetői életpálya tipikus szakaszai iránt érdeklődőknek kihagyhatatlan könyv Bill George 2003-ban publikált, és azóta klasszikussá vált könyve a
A mai komplex, gyorsan változó világban a szervezeti rugalmasság jelenthet a cégeknek versenyelőnyt. Ma nem elég, ha magas kompetenciával rendelkező munkatársak egyéni harcosként dolgoznak a
Féljék vagy szeressék a vezetőt? – Machiavelli óta foglalkoztatja e kérdés a vezetőket. Frontvonali vezetőknek tartott tréningjeinken azt tapasztalom, hogy az újonnan kinevezett frontvonali vezetők
Dr. Deming a motivációról Hogyan motiváljam a munkatársaimat? Ma ez az egyik leggyakoribb kérdés, amit a vezetőktől hallok! Számos cégnél tartott vezetői tréningen szerzett tapsztalataim alapján
