Egyszerre leszek bosszús, szomorú és motivált, amikor képzéseinken azt hallom, nálam sokkal fiatalabb vezetőktől, szakemberektől: „Öreg vagyok én már ehhez!” Ilyenkor nem rájuk vagyok mérges, nem miattuk vagyok szomorú, hanem amiatt a szemlélet miatt, amit ez a mondat takar.
Ez nem munkahelyi szappanopera, ez valódi dráma egy tragikus hősről, akin szinte lehetetlen már segíteni. A tragikus hősök sorsa azonban fontos tanulságokat szolgáltat a számunkra!
Mit sugall az „Öreg vagyok én már ehhez!” mondat?
Az „Öreg vagyok én már ehhez!” mondat azt sugallja, hogy az illető nem akar már tovább küzdeni a saját sorsáért. Már csak egy célja maradt: visszavonulni magányába, várni azt a percet, amikor nyugdíjba vonulhat.
De nem azért, mert már minden tudását átadta a fiatalabbaknak, és vissza akar vonulni számot vetni azzal, amit elért. Hanem azért, mert belefáradt, beleunt a küzdésbe — úgy gondolja, teljesen felesleges. Ki akar szállni a „mókuskerékből”, a sok céges „hülyeségből”, kilátástalan szélmalomharcból. (Ilyen megjegyzéseket hallunk tréningjeinken!)
„Az életünk delétől, amikor már megvan a ház, az autó, nehéz anyagi célokért küzdeni — és ha belső célt nem találtunk helyette, könnyen tragikus hőssé válhatunk.“
Nem könnyű olyan ember munkatársának, beosztottjának lenni, aki azt hangoztatja, hogy „Öreg vagyok én már ehhez!”
Az ilyen mondat fölbosszantja azokat a dolgozókat, akik dolgozni akarnak, meg akarnak küzdeni a kihívásokkal.
Azért tragikus hős az, aki ilyen mondatot mond, mert az élete első felében ő is rengeteget dolgozott. A rengeteg munka mellett nem volt ideje — bocs, nem szakított időt — arra, hogy magával foglalkozzon. Legtöbbször azért, mert hatott rá a kapitalizmus hipnózisa, és arra figyelt, hogy az anyagi világban boldoguljon. Lehet, hogy nem talált a környezetében példaképet, mentort. Oktatási rendszerünk sem támogatja önismeretünk fejlődését, belső erőforrásaink, értékeink, miértjeink megtalálását.
Nem a kor a probléma. A lemondás az. Aki megtalálja a belső „miértjét”, az életük végéig aktív és motivált tud maradni — függetlenül attól, hány éves.
Miért nehéz az „Öreg vagyok én már ehhez!” mondatokat hajtogató munkatársakkal?
Azért nehéz az ilyen emberekkel együtt dolgozni, mert tudat alatt tudják, hogy ők is felelősek azért, hogy idáig jutottak. Ezért persze nem magukat hibáztatják, hanem a környezetüket — főnökeiket, a rendszert, a sorsot. Áldozatnak látják magukat! Olyanokká válnak, akik minden újat hülyeségnek tartanak, mert már nincs energiájuk arra, hogy megértsék, megtanulják az új dolgokat.
Ezek az emberek kárt okoznak a munkahelyeken, de kirúgni a múltja miatt a HR sem akarja őket. Az egész szervezet arra vár, hogy tragikus hősünk nyugdíjba vonuljon!
Bocs, van még, amikor csak miatta rendelnek egy együttműködési tréninget, és azt remélik, egy egynapos tréningen meg tudjuk változtatni. Spoiler: Nem tudjuk.
Mit javaslunk, ha „Öreg vagyok én már ehhez!” mondatokat hajtogató munkatársakkal találkozunk?
A ház ajánlata:
- Ne ítéld meg őket. Ők tragikus hősök, akik megküzdéseik során ide jutottak.
- Tanulj a sorsukból, és tegyél meg mindent, hogy Te ne juss ide! Miközben küzdesz a külvilági kihívásokkal, törődj magaddal is.
- Akarj példát mutatni környezetednek abból, hogy egész pályafutásod során kíváncsi és szerény tudsz maradni. Mutasd meg, hogy ha megtaláljuk a miértjeinket, életünk végéig aktívak tudunk maradni.
A bevezetőben azt mondtam, hogy egyszerre leszek bosszús, szomorú és motivált, amikor azt hallom, nálam sokkal fiatalabb vezetőktől, szakemberektől: „Öreg vagyok én már ehhez!”
Miért leszek motivált, ha az „Öreg vagyok én már ehhez!” mondatot hallom valakitől?
Mert emlékeztet az én „Miért?”-emre! Trénerként nem csak azért akarom támogatni a vezetők munkáját, hogy több eredményt érjenek el.
Elsősorban azért, hogy jól érezzék magukat a vezetői identitásukban, és munkatársaiknak olyan környezetet tudjanak teremteni, ahova szívesen járnak be az emberek dolgozni — ahol szívesen összedolgoznak, és természetes, hogy így kiváló eredményeket érnek el!
Kérdésem Hozzád, kedves olvasó:
- Fülön csípted már magadat, hogy hangosan vagy magadban Te is elmormoltad az „Öreg vagyok én már ehhez!” mondatot?
- Hogy jöttél ki a hatása alól?
Ha szeretnéd, hogy a csapatodban ne jelenjenek meg ilyen mondatok — és Te magad sem juss el idáig — erre épül a 8 napos programunk.
→ Nézd meg a gyakorlatorientált vezetőképzést!- Mit jelent, ha valaki azt mondja: „Öreg vagyok én már ehhez”?
- Ez a mondat általában nem a kortól szól, hanem a belső lemondásról — arról, hogy az illető feladta a küzdelmet önmagáért és a fejlődésért. A tragikus hős szerepébe húzódik vissza.
- Hogyan lehet segíteni egy ilyen munkatárson?
- Megítélés helyett empátiával közelíteni, és tanulni a sorsából: gondoskodni saját belső motivációinkról, hogy mi ne jussunk ugyanide.
- Mi az összefüggés a vezetői fejlesztés és a „tragikus hős” jelenség között?
- Az önismeretet és belső miérteket tudatosan fejlesztő vezető sokkal ritkábban kerül ebbe az állapotba — ezért épül erre is a 8 napos vezetőképzési programunk.
Maradj kíváncsi, maradj szerény!
Barátsággal!
Héder Sándor
mérnök tréner, mentor, címzetes egyetemi docens – Forlong Bt.
2 thoughts on “Öreg vagyok én már ehhez! – Tragikus hősök a munkahelyeken”
Motiválók a szavaid, köszönöm a hozzászólásod!
A 70.-ben vagyok, engem is lenyűgöz a mai Ai világ!
Nem gondoltam volna, hogy ebben a korban többet tudok fejlődni,mint amikor fiatalabb voltam. Talán ennyi tapsztalattal jobban tudunk kérdezni, (pomtolni:)) így jobb válaszokat kaphatunk!
Barátsággal:
Sándor
Vagyok én már olyan öreg, hogy ne akarjak öreg lenni!
Nagyon elgondolkoztatott az írásod! Én a 74. évem küszöbén is dolgozom – miközben a családi környezetem az munka abbahagyására ösztökél. Hogy pihenjek, mert megérdemelném. Vagyis nem olyan könnyű fiatal öregnek lenni.
Hogy miért csinálom?
Nem gond, hogy fagyit vegyek az unokámnak.
A szakmám folyamatos átalakuláson megy keresztül, igazán izgalmas a mesterséges intelligencia beépülése a szakmába és általában is, az életünkbe.
Szóval csinálom, bár kicsit lassabban és kicsit kevesebbet.
De ha szakmán belül megtudnák, hogy hány éves vagyok – hátast dobnának, az bizonyos.