A PERMA modell segítségével tudatosan és praktikusan áttekinthetjük, mit érdemes változtatnunk nekünk, magunkban, ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a munkahelyen.
Azt valljuk, minden vezetőnek érdemes megismernie a modellt, majd segítségével átgondolnia saját viszonyát munkájához, kollegáihoz, cégéhez.
Vezetők a modell ismeretében saját csapatuk hangulatát is tudatosabban befolyásolhatják. Pozitív energiát sugárzó vezetőkké válhatnak, olyanokká, akiknek mindenki a csapatában akar dolgozni!
Hangsúlyozni szeretném, hogy a PERMA modell végtelenül praktikus modell. Annyira kézzelfogható, hogy bátran ismertetjük meg vele a gyári környezetben dolgozó műszakvezető, csoportvezető kollégákat. A legtöbbjüktől azt a visszajelzést kaptuk, hogy „Végre egy program, ami tényleg nekünk szól, ami minket segít!”
Martin Seligman pszichológus és a pozitív pszichológia megalapítója, csapatával azt tanulmányozta, mi kell ahhoz, hogy azt mondhassuk, érdemes élni, jó életünk van! Flourish – Élj boldogan! című könyvében a PERMA modell keretébe foglalta össze azt az öt elemet, ami a jóllétünk alapjául szolgálhat.
Evolúciós örökségünkből adódóan környezetünkben elsősorban a veszélyeket, a rossz dolgokat vesszük észre, melyek kellemetlen érzéseket okoznak. Érdemes tehát ahhoz szoktatni magunkat, hogy a munkahelyünkön lévő pozitív dolgokat minden nap „levadásszuk”.
Mik voltak a kisebb-nagyobb sikereink, miért lehetünk hálásak, kik járultak hozzá sikereinkhez, kiknek tartozunk köszönettel. Ha mindezeket levadásszuk, több pozitív érzéshez jutunk.
Minden munkának van olyan része, amit nem szeretünk, olyan, amit megcsinálunk, mert a munka része és olyan is van, amit szeretünk csinálni. Keressük, tudatosítsuk magunkban azokat a területeket, amelyeket szeretünk csinálni, mert ezekben tudunk igazán elmélyülni, a Csíkszentmihályi Mihály által népszerűsített flow állapotba kerülni. Minél többet töltünk az elmélyült állapotban, annál mélyebb lesz a tudásunk, annál jobban érezhetjük magunkat a bőrünkben. Minél mélyebb lesz a tudásunk, annál nagyobb hasznára lehetünk a csapatunknak, cégünknek és annál jobbak lehetnek a cégen belüli kapcsolataink.
A vezetői tréningjeinken szerencsére azt tapasztaljuk, hogy a vezetők zöme talál olyan területet, ahol átélheti ezt a flow élményt. Szép számmal vannak azonban olyanok is, akik csak a szabadidejükben, a hobbijukban élik ezt át.
Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egy munkahelyen, jó munkahelyi kapcsolatokra, jó közösségre van szükség. Ha jók a kapcsolataink, jobb a csapatmunka, könnyebb a stresszes helyzetek menedzselése. Azzal, hogy a munkahelyeken össze vagyunk zárva, még nem alakulnak ki a jó kapcsolataink. Nekünk kell tudatos erőfeszítéseket tennünk, hogy olyan csapattaggá váljunk, akinek szívesen keresik a többiek a társaságát. Érdeklődjünk mások iránt, ajánljuk fel a segítségünket. Fogjuk vissza az ítélkezésünket és inkább empátiával forduljunk egymás felé.
„Minden fájdalmat el tudok viselni, ha tudom a miértjét.” – mondja az extrém sportoló. A munkahelyen is fontos tudnunk, hogy mit, miért csinálunk vagy nem csinálunk. Mi az értelme annak a munkának, amit végzünk? Kihez kapcsolódik a munkánk? Kinek nehezítjük meg vagy könnyítjük meg a munkáját, életét a mi tevékenységünk révén? Minél inkább látjuk, miért is dolgozunk, annál több energiát tudunk beletenni a munkánkba.
Amikor még abban az életszakaszban vagyunk, hogy ki kell alakítanunk a családunknak a biztonságos környezetet, akkor nagyon erős a miértünk. Ha azonban azt elértük, újabb miért-et kell találnunk, különben jön a fásultság, a kiégés. (Lásd az értelmes munkáról és spiritualitásról szóló írásunkat.)
Ha elértük a céljainkat (pl. napi célok, projekt célok) fontos, hogy megálljunk egy pillanatra és hagyjuk, hogy elöntsön bennünket a sikerélmény. Csapatépítő tréningen hallottuk egy hegesztőtől a következő mondatot: „Egy-egy nehéz feladat után hátralépek és azt mondom magamnak, no ez jól sikerült!” Minden szakmában, minden munkakörben fontos, hogy legyen sikerélményünk, mert az csökkenti a stresszt, növeli az önbecsülésünket, önértékelésünket.
Ha elfáradtunk és közben nem érzünk sikerélményt, az leggyakrabban azért lehet, mert vagy nem használjuk ki képességeinket, vagy a célokat ránk erőltették. A ránk erőltetett céloktól inkább a „Na végre, vége!” megkönnyebbülést érezzük, mint a sikerélményt.
Több blogunkban is írtunk arról, hogy ma a munkahelyeinken nagyon sokan nem érzik jól magukat. Védekezésképpen sokan igyekeznek a munkát és a magánéletüket mereven szétválasztani és a munkára úgy nézni, mint valami szükséges rossz dologra.
A piacgazdaság válasza a rossz érzéseinkre a fogyasztás, a cégeknek pedig a fizetések, juttatások növelése. Félre ne érts kedves olvasó erre szükség van, csupán amellett szeretnék érvelni, hogy a növekvő fogyasztás nem vezet automatikusan ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a munkahelyeinken.
A PERMA modell ismeretében azonban kis (szellemi) befektetéssel saját hatáskörben sokat tehetünk azért, hogy jobban érezzük magunkat a munkahelyünkön, anélkül, hogy pörgetnénk a mókuskerekünket a nagyobb autóért, házért, legújabb mobilért stb.
Jó lenne, ha a munkahelyeken valaki felelős lenne azért, hogy jól érezzük magunkat. A rossz hírünk, hogy valószínűleg a közeljövőben nem lesz ilyen munkakör. A jó hír az, hogy a PERMA modell segítségével mi magunk is sokat tehetünk, hogy jól érezzük magunkat a munkahelyünkön. Ha ennek ellenére nem érezzük jól magunkat, akkor lehet, hogy más munkahelyet kell keresnünk vagy vállalkozóvá kell válnunk 😊.
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Ha nem akarsz állni, amikor futnak a percek akkor:
(A postban használt képek a Microsoft Edge és a Microsoft 365 AI programjával készültek.)
A középvezetőktől és frontvonali vezetőktől elsősorban a napi eredményeket várja el a felettesük. Egy megbeszélésen valószínűleg sohasem hangzik el az a kérdés, hogy „Hiteles
Miért nem elég ma, ha egy kékgalléros dolgozó csak a végrehajtó kéz szerepét tölti be? Az elmúlt évtizedekben a sikeres vállalatok egy csendes,
A félelem része a vezető munkájának! Igaz, közvetlenül nincs róla szó a munkaköri leírásban. A félelem része a vezető munkájának, mert rengeteg hatás, rengeteg stresszor
Az ismétlés a tudás anyja, de mi a tudás apja? A tudás apja a bátorság, a kockázatvállalás! Számtalanszor megtapasztalom a vezetőképző tréningjeinken, hogy a résztvevők
