Ha érdekel a hallgatás ereje, akkor nézd meg a Találkozás az ellenséggel című filmet!
Minden olvasómnak ajánlom a Találkozás az ellenséggel című filmet. A film arról szól, hogy a hallgatás ereje, az előítéletek nélküli, őszinte, a mások megértésére irányuló érdeklődés, milyen hatással van azokra, akik az ellenségeinknek tekintenek bennünket.
Szilárd meggyőződésem, ha megtanuljuk meghallgatni egymást, ha igyekszünk megérteni egymás véleményét, gondolkodásmódját, akkor jobban megküzdünk korunk kihívásaival, mintha csak hatalmi ösztöneiknek utat engedve hergelnénk egymást.
Ugyancsak szilárd meggyőződésem, hogy napjaink erős vezetői nem azok, akik minél hangosabban és minél agresszívebben kommunikálják saját világmegváltó gondolataikat, hanem azok, akik a közös célok érdekében összedolgozásra, a kihívások közös megválaszolására késztetnek bennünket. A hatalmi logikára épülő vezetés hosszútávon vesztes-vesztes kapcsolatokat eredményez. A vesztes-vesztes kapcsolatokból, az ellenségeskedésből, a szekértáborokból a kiutat a hallgatás ereje jelentheti.
A Találkozás az ellenséggel című film nagy hatással volt rám, remélem kedves olvasóm, Neked is tetszeni fog!
Miről szól a Találkozás az ellenséggel című film?
A Találkozás az ellenséggel egy 2017-ben készült dokumentumfilm. A Norvégiában nevelkedett muszlim riporternő, Deehay Kahn riportot kért az USA fehér felsőbbrendűséget hirdető neonáci csoportosulásának vezetőjétől. Kíváncsi volt gondolkodásra, élettörténetére. Meg akarta érteni, hogyan jutott el oda, hogy neonáci nézeteket valljon, hogy elvállalja egy szélsőséges csoport vezetését. A film során a kamera végig követi a riporternőt, láthatjuk a neonáci vezetővel készült riportot, sőt, mivel a riporternő engedélyt kapott a szélsőséges vezértől, még a charlottesville-i neonáci tüntetés részleteit is.
A film számos kitüntetés kapott, az egyik népszerű szolgáltató oldalán megnézhető – sajnos nem szinkronizált. (Wight Right: Meeting the Enemy)
A Találkozás az ellenséggel című filmnek számos olvasata van. Engem elsősorban a hallgatás ereje fogott meg.
A film nem ítélkezik, nem sugallja azt, hogy „ők” gonoszok, „mi” vagyunk jók. Nem egy szájbarágós propagandafilm. Deehay Kahn egyetlen módszere a hallgatás ereje.
A filmből csupán egy részletet szeretnék kiragadni. A riport egyik pillanatában a riporternő megkérdezi a szélsőséges vezért:
„Egy órát kaptam tőled. Hogy lehet az, hogy már 5 órája beszélgetünk?”
„Akik eddig riportot készítettek velem, vagy lenáciztak, vagy régi sebeimre tapintottak rá. Erre vagy lemostam őket, vagy elkezdtem a sérelmeinket az arcukba vágni.
Mindent gyűlölők abból, amit te képviselsz, de rajtad azt éreztem, hogy előítélet nélkül hallgatsz!”
Mindent gyűlölők abból, amit te képviselsz, de rajtad azt éreztem, hogy előítélet nélkül hallgatsz!
Egyszerűnek hangzik, nem? Minden vezetői vagy kommunikációs tréningünkön átvesszük az aktív hallgatás, értő figyelem praktikáit. Végülis, a riporternő „csupán” rendíthetetlen következetességgel ezeket alkalmazta.
Simon Sinek is riportot készített Khannal a Találkozás az ellenséggel film kulisszatitkairól.
A pszichológiában is járatos riporternő elmondta, hogy a felkészülés során leginkább arra tréningezte magát, hogy ne vágjon vissza, ne hangoztassa ellenvéleményét. Ennek ellenére, elmondása szerint pokoli nehéz volt neki a megértés szándékával figyelni!
A neonáci vezető nemverbális kommunikációja jól mutatta a benne dúló küzdelmet: megveti azt, amit a muszlim nő képvisel, de jól esik neki, hogy őszintén, előítéletek nélkül érdeklődik a története iránt.
Vajon megváltozott a világ a Találkozás az ellenséggel film bemutatása?
Bár a filmbeli szektavezér jóval a film bemutatása után otthagyta a szektáját, és testvérének szólította a muszlim riporternőt, a megosztottság sem az USÁ-ban, sem a világban nem csökkent, sőt.
Trénerként több évtizede dolgozom kisebb nagyobb cégeknél, elsősorban a frontvonalon dolgozó csoportvezetők, műszakvezetők, és szakmunkás végzettségű dolgozók munkáját támogatva. Kétségbeesve tapasztalom, hogy miközben a szervezeteinkben egyre nő a termelés, a szolgáltatás komplexitása, úgy nő a szervezeten belüli konfliktusok, ellenségeskedések, a bullying száma. (Tiszteletem a kivételeknek!) Ez nem csak az én tapasztalatom, de kutatások is alátámasztják.
Nagyszerű módszereink vannak a komplexitás menedzselésére, ismerjük őket. Munkahelyeinken oktatjuk azokat, és a dolgozók, vezetők vizsgáznak belőle, mégsem használjuk azokat!
Miért?
Mert ha megjelenik bennünk a stressz, más emberek leszünk és máshogy viselkedünk. Ha nem tanuljuk meg kezelni a növekedő komplexitás okozta stresszünket, akkor vagy áldozatokká, vagy a kellemetlen érzéseket dühhel kezelő agresszív emberekké válunk.
Hiszek abban, amit a sztoikus filozófusok több ezer éve vallanak
A sztoikusok azt vallják, hogy közösségeinket úgy tudjuk megváltoztatni, ha mi magunk megváltozunk.
Ha mindannyian fejlesztjük én-tudatosságunkat és megtanuljuk elcsavargó figyelmünket a kihívások megválaszolására fordítani, akkor alkalmazni tudjuk az azok megválaszolásához szükséges már meglévő eszközeinket, tudásunkat. Többek között az aktív hallgatás erejének érvényesítéséhez szükséges szemléletmódot, technikákat.
Összefoglalva:
A Találkozás az ellenséggel című film mindannyiunknak szól. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk menedzselni saját belső világunkat, megérteni, megtapasztalni, gyakorolni a hallgatás erejét.
Ha elkezdünk a megértés szándékával Találkozni az „ellenséggel”, értsd azzal, aki másképpen gondolkodik, viselkedik, mint az nekünk logikus lenne, akkor kiderülhet, hogy az ellenség sem ellenség.
Az ellenség csupán egy meg nem értett ember, akit ha megértenek, jobban hajlandó arra, hogy minket is megértsen és arra, hogy közös célokért dolgozzunk.
Kérdésem Hozzád, kedves olvasóm:
-
Neked milyen történet ugrik be a hallgatás ereje kapcsán?
Barátsággal!
Héder Sándor
forlong@t-online.hu
+36 30 9578 515
Ha nem akarsz állni, amikor futnak a percek akkor:
